Mit tehetünk az iskolai zaklatások ellen?

Korábbi videónkban már beszéltünk az iskolai bántalmazás vagy más néven bullying – jelenségéről. Mostani cikkemben a mélyebb megértés érdekében az iskolai zaklatás kialakulásáról, következményeiről és beavatkozási lehetőségeiről szeretnék írni.

Mit nevezünk iskolai zaklatásnak?

Iskolai zaklatásnak nevezzük azt a kortárscsoportban megjelenő sokrétű és bonyolult jelenséget, melynek feltételei:

• egy vagy több diák tudatosan, bántó szándékkal olyan dolgot tesz vagy mond, ami bánt egy másik diákot (tehát a zaklató célja, hogy testi vagy lelki fájdalmat okozzon). Ez történhet szemtől-szemben vagy az interneten keresztül, az online térben is, leggyakrabban közösségi oldalakon.
• az áldozat elleni cselekedetek hosszabb ideig és ismétlődően zajlanak.
• hatalmi egyensúlyhiány áll fenn, tehát az áldozat nem tudja vagy nincs lehetősége magát megvédeni, fizikai vagy lelki értelemben gyengébb.

Fontos kihangsúlyozni, hogy nem tartoznak ide azok az események, amikor a bántás „adok-kapok” alapon történik, tehát amikor egyenlőek az erőviszonyok (pl. egyenlő felek közötti konfliktus, játékos verekedés, barátok közötti civakodás, ugratás).

Az iskolai zaklatás szereplői

A zaklatási helyzetekben résztvevők különböző szerepeket vehetnek fel: főbb szereplői a bántalmazó, az áldozat, a védelmező és a kívülállók. Utóbbiak szerepe kiemelten fontos a beavatkozás szempontjából, amiről később még lesz szó.

Mi az oka az iskolai zaklatásnak?

A definícióban nem szerepel, hogy miért fordul elő, de valójában a zaklatásnak nincs valódi indoka, tehát nincs olyan ok, amely elfogadható magyarázatul szolgálna. Úgy is mondhatjuk, hogy a zaklatás „közvetlen kiváltó ok nélküli” agresszív cselekedet. Ebből az is következik, hogy célponttá bárki válhat az adott kortársközösségben.

A bántás leggyakoribb magyarázata pedig az, hogy az áldozatot kiszemelték erre a szerepre. Ennek oka lehet, hogy a „bekóstolt” célszemély valamilyen szempontból védtelennek, sebezhetőnek, ideális áldozatnak tűnik a bántalmazó szemszögéből. Az áldozat szerepbe kerülő diák bántásra adott reakciója gyakran látványos, esetleg megsemmisülve érzi magát, vagy egyszerűen csak nem reagál megfelelően és nem avatkoznak közbe a többiek, vagyis a kívülállók.

Egyenlőtlen erőviszonyok az iskolai zaklatás során

Fontos kérdés az is, hogy miért nem tudja megvédeni magát a célponttá vált diák?

Egyrészt a zaklató valamilyen szempontból erősebb (vagy az áldozat erősebbnek tartja), kompetensebb (mert jobb képességei vannak), népszerűbb az osztályban és alapvetően fontos számára a szociális hatalom.

A zaklatás, mint csoportjelenség

A kutatások már a 90-es években rámutattak arra, hogy az iskolai zaklatás lényegét tekintve társas természetű jelenség. A zaklatás tehát nem csupán két ember ügye, hanem olyan esemény, amibe a közösség többi tagjai is bevonódnak, még akkor is, ha nem tesznek semmit, csupán szemlélői az eseményeknek. A zaklatás megjelenése az egész közösségre negatív hatással van, még ha ezek nem is láthatóak vagy ismerhetők fel azonnal.

A zaklatás lényege ugyanis a dominanciáért, társas hatalomért való küzdelem, a zaklatót legfőképpen a saját népszerűségének, státuszának növelése hajtja, fontos tehát számára a közönség. Ebből pedig az következik, hogy a zaklatásban érintettek mindazok a kívülállók, akik bár nem vesznek részt az eseményekben, de látják vagy tudnak a történtekről.

A zaklatás következményei

A zaklatásnak rendkívül káros következményei vannak minden szereplőre nézve, számos pszichés probléma kialakulásához vezet hosszú távon. Természetesen legnehezebb helyzetben az áldozat van, a megaláztatások számára folyamatos stresszt jelentenek. Egyrészt nem tudja magát hatékonyan megvédeni és azt éli át, hogy társai sem állnak ki mellette, nem kap igazi segítséget. Ezáltal elveszítheti a helyzet feletti kontrollt, csökkenhet az önbecsülése, visszahúzódóvá válhat. Testi és pszichés tünetek jelentkezhetnek nála: ilyenek például a fejfájás, hányinger, alvászavarok, reggeli rosszullétek, iskolai szorongás, illetve koncentrációs problémák, ami teljesítményromláshoz vezethet hosszú távon.

A zaklatás a zaklató számára sem kedvező, főleg ha sikeres a viselkedése, vagyis eléri amit akar. Ha csupán ezzel a stratégiával képes kivívni a társai elismerését és fenntartani társas presztízsét, akkor viselkedésrepertoárja beszűkül, szociális képességei pedig rugalmatlanok maradnak. Ezáltal később a felnőtt életben is nehezebben fog boldogulni.  

A zaklatás felismerése  

Az első probléma gyakran ott kezdődik, hogy a diák beismeri-e magának, hogy bántalmazás vagy iskolai zaklatás áldozatává vált. Ha ezt fel tudja ismerni, akkor a következő lépés, hogy kinek fogja elmondani a vele történteket.

Az áldozat által megélt szégyen érzése nagyban nehezíti a segítségkérést, tehát elsőként bátorság és bizalom szükséges, hogy merjen róla beszélni valakinek. A hallgatás egyik oka, hogy nem bíznak abban, hogy a felnőttek meg tudják őket védeni, néha még a szüleinek sem meri elmondani, mert attól tart, hogy a szülő megszidja vagy túlreagálja a helyzetet és így számára rosszabbra fordulhatnak a dolgok. Előfordul, hogy a felnőtt nem veszi komolyan a gyerek panaszait, mert nem érzi az igazi súlyát. Gyakran érzi magát tehetetlennek, mert nem tud hasznos tanácsot adni és ezért bagatellizálja a problémát.

Leggyakrabban a barátok vagy az iskola valamelyik alkalmazottja (tanára, vagy az iskolapszichológus) értesül először a zaklatásról. Fontos kiemelni ezen a ponton, hogy minden kívülálló, aki szemtanúja a zaklatásnak vagy tudomására jut a bántalmazás, felelősséget érezzen a segítségnyújtásért! A kívülállóknak – például az osztálytársaknak vagy a tanároknak – kiemelt szerepük van a felismerésben és hogy beavatkozzanak a helyzetbe, ha az számukra biztonságos. Ha azonban nem biztonságos beavatkozni, akkor segítséget kérhetnek másoktól, akikben megbíznak.

Mit tehet a szülő?

Ha a gyermek elmondja a szüleinek, hogy szekálják az iskolában, a szülő próbáljon nyugodt, elfogadó és megértő lenni. Legyen kíváncsi a részletekre és próbálja minél részletesebben megtudni, hogy mikor kezdődött a zaklatás, hogyan történik és hogyan reagál a gyermeke a kellemetlen helyzetekben.  

Köszönje meg a gyermekének, hogy megosztotta az érzéseit és biztosítsa őt, hogy a dolgok jobbra fognak fordulni és hogy a szülőre mindig számíthat, akinek nyíltan beszélhet a problémáiról. Fontos még hangsúlyozni a gyereknek, hogy nem ő a hibás azért, mert bántották, tehát a szülő se hibáztassa vagy büntesse meg a gyereket.

Ha a gyerek érzi a támogatást és a segíteni akarást a szülő részéről, akkor az elég erőt és magabiztosságot adhat neki, hogy megossza a szülővel a problémáit.

Végül a szülő kérdezze meg a gyermekét, hogy szerinte mit lehetne tenni a bántalmazás leállítása érdekében és beszéljék meg a konkrét lépéseket. Fontos, hogy a gyerek dönthessen arról, hogy neki mi lenne az elfogadható segítség. A bántalmazást lehet jelezni az osztályfőnöknek és az iskolapszichológusnak is, aki szükség esetén érzékenyítő antibullying csoportfoglalkozást tarthat az osztályban.   

Ha a szülő úgy érzi, hogy az iskola nem veszi komolyan a problémát, nem segítenek a gyereknek, akkor inkább vigye át másik intézménybe a gyereket, ahol tiszta lappal kezdhet. Ennek persze csak akkor van értelme, ha a gyerek feldolgozta a történteket és lelkileg készen áll a váltásra, hogy a probléma ne fordulhasson elő vele az új közösségben. Szükség esetén vegyék igénybe pszichológus segítségét a feldolgozás érdekében.

Mire figyeljenek a tanárok? Mi az ő felelősségük?

Előfordulhat, hogy tanárként nem mindig reagálunk jól és bagatellizálunk, vagy figyelmen kívül hagyjuk a problémás helyzeteket, de a túlzottan erőteljes beavatkozás, mint például a zaklató diák megbüntetése és az áldozat védelmezése nemkívánatos hatásokkal járhat, mert fenntarthatják a zaklatást.

A tanárok és főként az osztályfőnökök legtöbbet a megelőzéssel tehetnek, melynek egyik első eleme az osztályszabályok megalkotása és a zaklatás elutasítása, helytelenítése. A megelőzésnek fontos része, hogy a zaklatásra utaló jeleket felismerjük és azonnal reagáljunk a helyzetre. 

A megelőzés egyik legfontosabb ellenszere azonban az egészséges, jól működő közösség, ahol a csoport tagjai figyelnek egymásra és kiállnak egymásért. A közösség kohéziójának erősítése, az érzelmi élet és a másokért viselt felelősség fejlesztése mind olyan fontos tényezők, melyek csökkentik a zaklatás bekövetkezésének valószínűségét.

Ha a zaklatás mégis a tanár tudomására jut, a legfontosabb teendő, hogy minden szereplővel átbeszélje a problémát és közösen keressék a megoldást a kialakult helyzetre.

Az iskolai zaklatás jelenségének visszaszorításának érdekében azonban arra van szükség, hogy a folyamatot mélyen megértsük és valamennyi szereplő bevonásával közös megoldásokat keressünk. Ennek mikéntjeiről szól a mentalizációval az iskolai erőszak ellen című blogbejegyzésünk.

Tekintse meg a bullyingról, vagyis az iskolai bántalmazásról készült videónkat is!

Felhasznált irodalom:

• Buda Mariann: Az iskolai zaklatás (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015)
• Buda Mariann, Péntek Enikő: Csak játszottunk…! Az iskolai zaklatás és következményei (Embertárs, 2010/3.)
• Buda Mariann: Iskolai erőszak, iskolai zaklatás (Pont Kiadó, 2008, In: Fordulópont 41.)
• http://enable.eun.org/report

A blogcikket Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, gyermeke iskolai zaklatás áldozata lett, vagy éppen Ön az, akit korábban hasonlóan bántalmaztak, és lelki támogatásra van szüksége, keresse fel bizalommal pszichológusunkat, aki egyéni konzultáció formájában segíthet a problémájának megoldásában!