Interjú Szabó Rita pszichológussal

A pszichológusi hivatásban olykor nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a szakember mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése miatt kiemelt szerepe van a távolságtartásnak azért, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami támpontot adhat a szakember kiválasztásában.

Arról már korábbi cikkeinkben írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon, a profiljukra kattintva. Ezek azonban mind-mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével bemutatom elhívatott kis csapatunk egyik új tagját. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.

Következő interjúalanyom munkacsoportunk új tagja, Szabó Rita pszichológus.

Rita, az első kérdésem az hozzád, hogy miért választottad ezt a hivatást?

Mindig is érdekelt az emberek működése, már gyerekként megfigyeltem, hogy máshogy viselkednek különböző társaságokban, kíváncsian hallgattam a beszélgetéseket… Ahogy idősebb lettem, egyre többször kerültem olyan helyzetekbe, ahol idegenek egyszerűen megnyíltak, elmondták a nehézségeiket, problémáikat – buszon, bevásárlás közben –, ez engem mindig érdeklődéssel töltött el és jól esett figyelni rájuk, hallgatni őket. Egy filmben láttam talán 12 éves koromban, hogy ez létezik, emberek ezt csinálják, mint munka, és akkor eldöntöttem, hogy én is ezt szeretném. 🙂

Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?

Nagyon sokat.. amíg tanultam az egyetemen alapképzésen, az egész olyan megfoghatatlan volt, hogy jó, de tulajdonképpen mi történik az üléseken? A mesterképzés sem hozott sokkal több információt, nagyon az volt a fejemben, hogy kellene, hogy legyen egy kézzelfogható ütemterv, vagy technikák tárháza, hogy milyen problémát hogyan kezelünk, milyen feladatot adunk, stb…

Emiatt további képzéseket végeztem, lettek technikáim, feladataim, kérdőíveim, amiket szeretek használni, hogy aztán rájöjjek, hogy a legfontosabb tényleg a kapcsolat. A szeretetteljes, elfogadó, támogató légkör köztem és a klienseim között, mert ha ez nem jön létre, akkor az összes tudásom fele ennyit sem ér. Ezt meg kellett tapasztalnom, mert amíg csak tanították, valahogy nem érett be.

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?

Ennek a hivatásnak a szépsége, hogy nagyon változatos, mivel minden kliens folyamat egyedi, ezért könnyebb motiváltnak maradni. Alapvetően minden folyamat lezárása siker, ha megdolgoztuk a problémát, amivel a kliens hozzám fordult, és már nincs szüksége rám, mert rálát a saját működésére annyira, hogy nélkülem is boldogul – ez mindig nagyon jó érzés.

A folyamat közben pedig minden apró vagy nagy lépés, amit megtesznek saját maguk érdekében, hogyha látom, hogy alakul az önmagukról alkotott képük, hogy egésznek, teljesebbnek érzik magukat.. Minden pozitív változás bennük motiváció nekünk is szerintem, és rengeteget tanulok a kliensektől én is, ami pedig engem épít.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?

Sématerápiás alapvetés, hogy mindenkinek vannak sérülései – kinek kisebbek, kinek nagyobbak, de senki nem „tökéletes”. Szerintem az teszi jóvá a pszichológust, hogyha fejleszti az önismeretét, hogy rálásson a saját hibáira, hiányosságaira, dolgozik magán és törekszik egy egészségesebb működés felé – hiszen ezt várjuk a kliensektől is.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat, és ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?

Hogyne, az asszertív kommunikációtól kezdve a relaxációs technikákon át a saját belső gyermekem hiányainak a töltéséig sok technikát alkalmazok én is magamon – de talán itt is a legfontosabb, hogy magamat is tudjam jól szeretni és elfogadni. Ennek része, hogy a pszichológus is ember, hibázunk és tökéletlenek vagyunk, de a cél, hogy elég jó és elég jól legyek, nem az, hogy mindig hibátlan.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?

Aki pszichológushoz jár, az foglalkozik a mentális egészségével is, amit támogatni kellene, nem elítélni, ahogy sokan még most is gondolják… Én is járok egyéni és csoportos formában is és a családtagjaimat is sokszor, már-már idegesítően buzdítom rá, hogy tegyék ugyanezt. 🙂

Szerintem ez a tudatosság jele és az öngondoskodás egy nagyon jó formája.

Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?

Könnyebben ajánlunk jó szakembert. De a viccet félretéve, az odafigyelés a másikra, a beszélgető partnerünk értő hallgatása olyan skill, amit a pszichológusok aktívan fejlesztenek – de ezt mindenki tudja gyakorolni. Sokszor a környezetünkben lévők erre vágynak és nagyon jó érzés, ha ezt meg tudja adni, vagy meg tudja kapni valaki.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?

Alapvetően a keretek arra szolgálnak, hogy szem előtt tudjuk tartani, hogy ez nem egy baráti kapcsolat – szükség van távolságra a szakember és a kliens között, hogy megfelelően, külső szemlélőként rá tudjon látni a problémákra, elakadásokra és ezekkel tudjanak dolgozni. Én a magázódást nem minden esetben tartom szükségesnek, a keretek tegeződve is jól tarthatók, de alapvetően ez nálam mindig a kliens választása, mert az a cél, hogy ő biztonságban érezze magát.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés…stb), azt tartja a hétköznapokban is?

Hát legalábbis igyekszik, vagyis magamról tudok beszélni, én igyekszem. De mint elhangzott már, a pszichológus is ember, nekünk is vannak jobb és rosszabb napjaink, de alapvetően én elég nagy hangsúlyt fektetek erre a civil életemben is, igen, mert próbálok úgy viszonyulni másokhoz, úgy beszélni és úgy hallgatni, ahogy nekem is jól esne.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?

Huu.. a szakma sajátossága, hogy életünk végéig képződhetünk, fejleszthetjük magunkat, és én ezt nagyon is élvezem. Most a sématerápiás irányzatban mélyedek el éppen, párterápiás formában is, ami nekem újdonság és nagyon izgalmas. Hosszabb távon pedig majd a klinikai- és egészségpszichológiai szakképzés, ami a kezdetektől a célom…
A szakmai fejlődésen túl most az edukáció, a mentális egészségmegőrzés fontosságának a hangsúlyozása, ismeretterjesztés vannak fókuszban – ebben az onlinepszichologus.hu csapata, ez a szakmai közösség nagyon inspiráló és nagyon örülök, hogy itt tényleg teret kap ez a munka is.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihen egy pszichológus? Ki tudja kapcsolni a szakmaiságot a magánéletében?

Leginkább úgy, mint bárki más. 🙂 Magamról tudok most is csak nyilatkozni – ha ki akarok kapcsolódni, akkor a természetbe megyek, ha feszültséget vezetnék le, akkor sportolok. Ha feltöltődnék, akkor a családommal és a barátaimmal vagyok. Ha semmihez nincs kedvem, akkor pedig a kanapén olvasok vagy nézek valamilyen streaminget.
A szakmaiságot valamennyire meg kell tanulni kikapcsolni – a munkánk feszültségét, érzelmi terheit nem szabad a családunkra átrakni, ezt tudnunk kell tartalmazni és egészséges módon levezetni, elengedni – ahogy mindenkinek.

Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot tudja hasznosítani a saját életében?

Persze, hiszen nem az elefántcsont toronyban ülünk, hanem élünk, beszélgetünk, kapcsolódunk a mindennapi életben és a terápiás térben is, ezek hatnak és visszahatnak a munka és a magánélet között.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen, ha többet tudunk róla, akár a bizalmi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?

Nem feltétlenül. 🙂 Az igény természetes a kliensek részéről, de nem szükséges igazából – a pszichológus a teljes személyiségével részt vesz a folyamatban, így lehet hozzá kapcsolódni, kialakul az elfogadó, bizalmi légkör. Ehhez keveset tenne hozzá, ha tudnánk róla, hogy melyik csapatnak szurkol, vagy hova jár nyaralni – sőt, lehet, hogy nehezítené is, hogy kapcsolódjunk hozzá.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?

Van két maine coon macskánk, ők néha bomlasztják a szupervíziós üléseket is. 🙂

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?

A hitelesség fokmérője szerintem az önazonosság – ha a szakmai életében és a magánéletében is törekszik arra, hogy a magáról alkotott és mutatott képe összhangban legyen a tetteivel, élményeivel, érzéseivel. Persze, ezt is mondani könnyebb, mint kivitelezni, de törekedni kell rá.

Van esetleg egy személyes gondolat, kedvenc idézet vagy mottó, amit megosztanál velünk?

“Amíg lélegzel, addig több benned a jó, mint a rossz, nem számít, mennyire reménytelenül, vagy éppen betegnek érzed magad.” – Lori A. Brotto

Szeretem ezt az idézetet, mert arra emlékeztet, hogy soha nem késő változtatni, dolgozni magunkon, minden emberben van jó és értékes, és az nagyon sok erőt ad, ha ezt meg tudja tapasztalni. Valahol úgy gondolom, hogy ez a munkánk lényege is.

Bízunk benne, hogy ezzel a rövid interjúval sikerült önnek is közelebbről megismernie csapatunk új tagját! Amennyiben úgy érzi, lelki problémájával Ritához fordulna, ide kattintva tud időpontot foglalni hozzá négyszemközti online konzultációra.

Munkacsoportunk többi tagjával készült interjúnkat pedig az “Igaz történetek” menü pont alatt tudja megtekinteni.