A megbocsátás – Mit tehetünk érte?

Megbocsátás. Szinte mindenki életében előfordul, hogy vagy ő kér megbocsátást attól, akit megbántott, vagy tőle kérik azt, hogy bocsásson meg egy múltbéli sérelem miatt. Hogyan bocsássunk meg? Mi van a megbocsátás után? Mai cikkünkben ezt a sokakat érintő témakört járjuk körbe. Tartson velünk és tudjon meg többet a megbocsátás és a sérelem fogalmairól, valamint arról, hogy mit érdemes tenni ahhoz, hogy a megbocsátás valóban megtörténjen és sikeres legyen.

Mi az a megbocsátás?

A megbocsátás feltételezi, hogy valami olyan sérelem történt, amit nem tudunk elfogadni, feldolgozni, és ezért haragszunk vagy legszívesebben meg nem történtté szeretnénk tenni a múltat. A megbocsátásnak tehát az a célja, hogy visszaállítsuk a sérelem előtti állapotunkat.

Úgy is mondhatnánk, hogy a megbocsátással lemondunk annak reményéről, hogy a múlt más vagy jobb lehetett volna, tehát elfogadjuk úgy a történteket, ahogy azok voltak. Ám ez nem megy ilyen könnyen és gyakran sok ideig tart, mire képesek leszünk megbocsátani és túllépni a múlton, hiszen az érzelmeinket, érzéseinket nem tudjuk akaratlagosan szabályozni. Szerencsésebb tehát, ha a megbocsátást egyfajta viselkedésnek tartjuk, melynek során elköteleződünk a megbocsátás mellett és szembenézünk az érzéseinkkel.

Mit értünk sérelem alatt?

Sérelemnek leggyakrabban azt éljük meg, amikor valakitől kritikát vagy elutasítást kapunk, vagy cserben hagy minket egy fontos helyzetben. Ezekre a kellemetlen helyzetekre gyakran reagálunk hasonló módon, például megpróbáljuk elkerülni, megszűntetni vagy kontrollálni ezeket az élményeket. A sérelmek átélése után természetes reakció a düh, vagy harag átélése, melynek kezeléséről korábbi cikkemben írtam.

Továbbá nem mindegy, hogy kitől kapjuk a sérelmeket, hiszen attól esnek legfájóbban, akik hozzánk közel állnak és fontos személyek számunkra. Amikor egy ilyen biztonságos kapcsolatban átéljük a sérelem következtében fellépő kellemetlen érzelmi állapotot, akkor gyakran a fizikai fájdalomhoz hasonló érzéseket élünk át, valamint csökken a szerethetőségünkbe vetett hitünk és gyengül a bizalom is.

Mit tehetünk, hogy megbocsássunk?

Mindenekelőtt fontos tisztáznunk magunkban néhány kérdést, mielőtt elindulunk a megbocsátás felé vezető úton. Válaszolja meg az alábbi kérdéseket, hogy tisztán lásson, mit is akar igazából:

Mire vágyom valójában?

Tényleg a  megbocsátás az, amire vágyok? Miért szeretnék megbocsátani? Kinek szeretnék megbocsátani? Mi motivál erre? Hajlandó vagyok elfogadni azt, ami történt, megélni az érzéseimet?

Megbocsátani és továbblépni akkor fogok tudni, ha elfogadom a sérelem keltette érzéseimet anélkül, hogy megpróbálnám elkerülni vagy megváltoztatni azt, és ha elfogadom a valóságot, múltat olyannak, amilyen volt. A teljes elfogadás azzal jár, ha már nem harcolok az ellen ami történt, nem harcolok a valóság ellen, ha már nem a magyarázatokat keresem, hanem teljes valómmal belemegyek az élménybe.

Megmutatok egy lehetséges utat, melyen ha végig megyünk, képesek lehetünk elengedni a múltat és továbblépni a megbocsátás felé:

• 1. Megfogalmazom a megfigyelésemet kritika és ítélkezés nélkül, vagyis tényszerűen leírom, mi történt valójában.
• 2. Azonosítom a kritikus gondolataimat: az egyik akadály, ami megnehezíti a sérelmeinken való túllépést, ha a kritikus vagy hibáztató (másokat és magunkat hibásnak beállító) gondolataink tartalmát igaznak fogadjuk el, valóságként éljük meg és azonosulunk velük. Konfliktushelyzetben fokozottan jellemző, hogy gondolatainkat igaznak fogadjuk el. Ilyenkor szükséges, hogy hatástalanítsuk, vagyis hogy csupán gondolatként tekintsük és ne higgyük el, hogy az a teljes valóság. Ezt leghatékonyabban úgy tudjuk megtenni, ha átmeneti belső élményként tekintünk a gondolatainkra és nem azonosulunk velük.
• 3. Megnevezem a helyzetben megélt érzéseimet és kifejezem őket. Például elismerem, hogy dühös voltam, megbántottak, esetleg agresszív és támadó voltam.
• 4. Megfogalmazom, hogy milyen szükségleteim voltak a helyzetben, melyek nem elégültek ki és meggyászolom azokat. Fontos szempont ezen a ponton, hogy mindkét fél szükségleteit vegyük górcső alá és próbáljuk elfogadni valóságosnak: tehát nemcsak a saját, hanem a másik fél kielégített vagy kielégítetlen szükségleteit is vegyük figyelembe, próbáljuk megtippelni, adott esetben meg is kérdezhetjük őt.
• 5. Cselekvés: olyan megoldást keresek, amely visszaállítja a belső egyensúlyomat. Feltehetem magamnak a kérdést, hogy mit tudnék ezért én vagy a másik ember tenni? Hajlandó vagyok ezt megfogalmazni? Kérés formájában kimondani? És nyitott lenni arra, hogy mi történik ez után?

Láthattuk, hogy az érzéseinket és belső élményeinket nem mi irányítjuk, amire azonban hatásom van, az a viselkedésem. Azt tehát képes vagyok befolyásolni, hogy mit teszek a sérelem elszenvedése vagy okozása után és hogyan próbálom helyrehozni, helyreállítani a köztünk lévő kapcsolatot. Ennek egyik módja, ha az értékeim és céljaim alapján alakítom a viselkedésemet, tehát dönthetek úgy, hogy nem a vágyaimat és aktuális indulataimat követem, hanem az értékeimet és ily módon kapcsolatban és harmóniában maradok magammal.

Mi van a megbocsátás után?

Miért jó nekünk, ha sikerül megbocsátani? Miért jár jobb testi és lelki egészséggel? Ha ugyanis képesek vagyunk megbocsátani, elfogadni és elengedni a múlt sérelmeit, ha nem rágódunk tovább, ezáltal csökkenhet a bennünk lévő fájdalom, harag vagy ellenségesség, és növekedhet a másik irányába érzett elfogadás, szeretet, ami megkönnyebbüléssel járhat. Ezek a pozitív érzések pedig kedvező hatással vannak a testi és lelki egészségünkre is, hiszen nem terheli a lelkünket tovább a múlt fájdalma. A megbocsátó, kiengesztelő magatartás helyreállítja a fontos kapcsolatokban a felborult egyensúlyt és utat nyithat az újra közeledés felé.

Felhasznált szakirodalom

Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni? A bosszú és a megbocsátás pszichológiája (Kulcslyuk Kiadó, 2014) https://rambala.hu/az-eroszakmentes-kommunikaciorol

A blogcikket Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológusunk írta.
A megbocsátás időigényes folyamat lehet, nem könnyű vele megbirkózni. Amennyiben úgy érzi, egyedül nem megy, keresse fel pszichológusunkat, aki egyéni konzultáció formájában segíthet a tovább lépésben!