Öngyilkosság vagy gyász a családban

A család az emberi kapcsolatok alapvető egysége. A családtagok közötti kötelékek, szerepek és kommunikáció határozzák meg a család működését. A család támogató közeg lehet, de konfliktusok és krízisek is előfordulhatnak benne. A család az egyén elsődleges társadalmi környezete.

A veszteség érzelmi hullámvasutat okoz

Minden gyászfolyamat egyéni és egyedi. Elveszíteni valakit vagy valamit, aki vagy ami fontos volt, hatalmas érzelmi terhet jelent. A gyász során az egyén érzelmi hullámvasúton megy keresztül.

A krízis olyan állapot, amikor a megszokott módon nem tudunk megfelelően reagálni egy adott helyzetre. A családi krízis akkor következik be, amikor a család számára megoldhatatlan probléma merül fel. Az életközép és az időskor is sérülékeny életciklusok, amelyek során rendszerint több krízis jelentkezik.

Ha a gyásszal megjelenő nehéz érzéseinket nem tudjuk megosztani családon belül, akkor még komplikáltabbá, nehezen feldolgozhatóvá válik egy gyászfolyamat, illetve a családon belül is krízis jelenik meg. Minden gyász egyedi, ezért előfordulhat, hogy a család tagjai nem egyformán gyászolnak.

A család támogatást, de meg nem értettség érzést is okozhat, ami a családtagok között konfliktusokat, meg nem értettséget szülhet. Ezek a nehéz érzések még inkább nehezíthetik az egymáshoz való kapcsolódást, így könnyen maradhatunk egyedül terheinkkel.

Mi történik akkor, ha öngyilkosság történik közvetlen környezetünkben vagy a családunkban?

Az öngyilkosság társadalmunkban súlyos probléma, mégis gyakran tabuként kezeljük. Az első írásos emlékek az ókorból származnak, amelyek az öngyilkossághoz kapcsolódnak, a tudományos kutatások azonban csak a XIX. században indultak meg.

Az öngyilkosság, mint tragikus cselekedet, számos pszichológiai tényezőt magában foglalhat. A családi kapcsolatok minősége, támogatottsága és stabilitása jelentősen befolyásolhatja az öngyilkosság kockázatát. A gyenge családi kötelékek, konfliktusok és elszigeteltség hathat az öngyilkosságot elkövető személyre.

A gyászolás során sokszor tabuként kezeljük a témát, pedig fontos lenne nyíltan beszélni róla. A veszteség, a félelem és a gyász mind olyan érzelmek, amelyek mélyen befolyásolják a lelkiállapotunkat. A gyász nem csak a halállal való szembesüléssel kezdődik, hanem már előtte is megjelenhet, például egy hosszú betegség vagy veszély esetén.

Még mindig tabu az öngyilkosság

A sokk, a ledermedés és az érzelemviharok mind részei a gyász folyamatának. Öngyilkosság esetén ezek mellé a nehéz érzések mellé még megjelenhet a bűntudat és az önhibáztatás vagy egymás hibáztatása.

A család együttes megküzdési mechanizmusaiból lehet következtetni arra, hogy egy ilyen tabusított problémával hogyan is küzdenek meg. Vannak olyan esetek, ahol az, hogy számíthatunk egymásra és minden nehéz érzés megosztható és közösen elviselhető, segíti a gyászfeldolgozást, olykor mégis nem minden esetben természetes ez.

Azaz, van, hogy nem a család az elsődleges tér, ahol megosztható lesz a gyászunk és nem feltétlenül azért, mert a család nem rendelkezik az ehhez szükséges megküzdési mintával. A gyilkosság, öngyilkosság, baleset mély sebeket hagyhat, ugyanakkor stigma, bűntudat, szégyen lehet a túlélők számára. Különösen az öngyilkosság miatti halál nehéz, ilyen esetben mindig törekedni kell a gyász támogatására. Ha a halál körülményei bizonytalanok, titokban maradnak, az összekuszálja a család érzelmeit, izolálja a családot.

A családi gyász jelentősége

Fontos az is, hogy a meghalt személynek milyen volt a családban betöltött szerepe. Az ő szellemének továbbvitele és a családi szerepek betöltése komplex kihívás. Szülő vagy gondozó elvesztése esetén mindig fontos, hogy ki veszi át a feladatait, felelősségét a családban, különösen akkor, ha nincs megfelelő erőforrás a felelősség átvállalására, feladatai betöltésére.

Azokban a családokban, ahol öngyilkosságot követtek el, jellemző, hogy a személy a családon belül is elszigetelődött a tagoktól, valamint a családon kívül nagyon nehezített módon vagy egyáltalán nem képes intim kapcsolatot kezdeményezni. Általában ezeknek a családoknak a rendszerük zárt, kevés kapcsolatot kezdeményeznek a családon kívül, nehéz közeledni feléjük, szorosabb kapcsolatokat kialakítani a családtagokkal.

Családon belül megjelenhetnek az egyoldalú kapcsolatok, a bűnbakképzés illetve ambivalens kapcsolatok, emiatt a kommunikációban is megjelenhetnek zavarok, kommunikációs nehézségek, esetleg túlzó titkolózás. Érzelmi állapotaikban megjelenhetnek egyoldalúan agresszív minták, azaz nincs konstruktív mód a harag megélésére, kimutatására, a családban nincs helye megfelelő módon ennek, ezáltal saját maguk felé irányítják agressziójukat.

Az öngyilkossággal veszélyeztetett családok jellemzői

Ezekben a családokban a változások elfogadása és azokhoz való alkalmazkodás nehezített. Ez azt jelenti, hogy a szeparációra, szülőkről, gyerekekről való leválásra képtelenek, ragaszkodnak az elsődleges kötődési személyekhez, a gyászfolyamatok megélésére gyakran képtelenek.

Öngyilkosság esetén a hozzátartozókban nő az elhagyatottság érzése, a szégyen, a stigma, a késztetés, hogy elrejtsék a halál okát. Illetve a hibáztatás /önhibáztatás, a rágódás, a harag, a jelentésalkotás és értelemkeresés kényszere, valamint önpusztító viselkedésformák jelenhetnek meg.

A nem befolyásolja ugyan, hogy hogyan gyászolunk, de nem határozza meg azt. Tanulmányok kimutatták, az első évben a nők több distresszt mutatnak, és több tünetről számolnak be, mint a férfiak. A nők pszichológiai és társas alkalmazkodása is gyengébb volt a férfiakénál, ám a férfiak stressz-szintje lassabban húzódik vissza: a felépülés számukra tovább tart.

A gyász különböző formái

Megkülönböztetünk intuitív és instrumentális gyászt. Az intuitív gyászban több energia fordítódik az érzelmi területekre, megélésekre, kevesebb a kognitívra. Az instrumentális gyászban a kognitív terület erősebb. Ilyenkor a gyász inkább intellektuális élmény, az energia inkább aktivitásokra fordítódik.

A nők inkább intuitív, a férfiak instrumentális gyászolók. Egy családban különböző életkorú tagok élnek, akik különböző életszakaszok feladatait teljesítik, így ez befolyásolja az egyéni gyászukat. A legnagyobb különbség a gyerekek és a felnőttek között van. A gyerekek gyásza részben a szülők viselkedésétől függ, mivel ők erősen ki vannak szolgáltatva a családi gyászrendnek és szokásoknak. Emellett a gyerekek fantáziája és elképzelése a halálról olykor zavaró és nehezen érthető lehet a felnőttek számára.

Felhasznált szakirodalom:

• Elizabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzá vezető út, Gondolat 1988.
• Koltai M. ( szerk): Család-pszichiátria-terápia. Transzgenerációs hatások a családban, Szuicidium, gyász, megbékélés 225-258.old. Medicina, 2003
• Koltai M. :A múlt öröksége: gyász és remény  ( In. Nyitott akadémia: A belénk égett múlt) 9-47.

Blogcikkünket Puskás Nikolett tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben öngyilkossági gondolatokkal küzd, vagy nehezen dolgozza fel szerette elvesztését, úgy érzi, hogy elakadt a gyászfolyamatban, forduljon bizalommal szakemberünkhöz! Ide kattintva foglalhat időpontot négyszemközti online pszichoterápiás konzultációra.