Kórházi kezelés vagy hosszabb elválás gyermekünktől

Hogyan készítsük fel beteg gyermekünket a hosszabb időtartamú, osztályos kivizsgálásra?

Sok esetben még a felnőtteket is megriaszthatja a gondolat, hogy hosszabb időre betegség miatt kórházban, vagy esetleg pszichiátriai intézményben lesz szükséges tartózkodnia valamilyen szomatikus vagy pszichés probléma kivizsgálása, kezelése miatt. A felnőttek által átélt félelem, bizonytalanság, kiszolgáltatottság hatványozottan jelenhet meg beteg gyermekek és serdülők esetében. Szülőként, hozzátartozóként fontos tudnunk, hogy milyen esetekben számíthatunk rá, hogy gyermekünknek hosszabb távú, osztályos kivizsgálásra, kezelésre lesz szüksége. A kórházi tartózkodást nemcsak szomatikus kivizsgálás, műtétek indokolhatják. Számos pszichés nehézség, vagy esetenként idegrendszeri fejlődési zavar is részletes, több napon át tartó kivizsgálást igényel.

Mit tehet a szülő, mielőtt beteg gyermeke korházba kerül?

A váratlan, nem ismert helyzetekben az egyik legmeghatározóbb élmény sok esetben a bizonytalanság. Ennek csökkentése érdekében érdemes lehet teljeskörű tájékozódást, előzetes információgyűjtést végezni az adott intézményről, annak megközelíthetőségéről, az ellátás módjáról, időtartamáról, az orvosokról, a vizsgálat utáni ápolásról.

Meghatározó, hogy a szülő is kifejezze érzéseit, megfogalmazza a gyermek felé. Elmondhatja neki, hogy hiányozni fog számára a gyermek. Kifejezheti empátiáját, tudatosíthatja, hogy a gyermek aggodalma, szorongása a helyzettől teljesen érthető és természetes.

Hogyan mondja el a szülő, mi miatt van szükség korházi kezelésre, ápolásra?

Érdemes elmondanunk a gyermeknek, serdülőnek, hogy pontosan mi fog történni vele (például vizsgálat, tesztfelvétel, beszélgetés stb.), és miért van erre szükség (pl. betegség), előreláthatólag mennyi ideig fog tartani, mikor lehet újra találkozni a szülővel, milyen módon lehet a találkozásig kapcsolatot tartani (például telefonon).

Hangsúlyozhatja a szülő, hogy nem büntetésből történik ez a szeparáció, nem tett semmi rosszat a gyermeke, nem „tőle akarnak megszabadulni”, csupán neki szeretnének segíteni bizonyos testi vagy lelki problémák megoldásában, enyhítésében.

Erősíthetjük a gyermekben, hogy a szeparációs helyzet / intézményi tartózkodás nem végleges, belátható időn belül újra a családjával lehet.
Fontos lehet a gyermekkel ismertetnünk a kontrollérzetet biztosító lehetőségeket, hogy enyhüljön a bizonytalanság és az irányítás elvesztésének tudata. Például elmagyarázhatjuk neki, hogy biztosan lesznek szabályok, amiket be kell tartania, de sok dologban ő maga dönthet. Megválaszthatja, hogy kivel szeretne beszélgetni, játszani az ott tartózkodó társak közül, szabadidős tevékenységek során a lehetőségek szerint mivel foglalkozzon, javasolhatja, hogy ki látogassa meg őt, a családtagok közül kit látna szívesen.

Mit ne tegyünk szülőként a gyermek korházi kezelése esetén?

Gyakran előfordul, hogy a szülők titkolják gyermekeik elől az intézményes kivizsgálás vagy kezelés szükségességének tényét, mivel szeretnék elkerülni, hogy a gyermek dacos, elutasító viselkedést mutasson, sokat sírjon, negatív érzéseit kifejezze. Számtalanszor megesik, hogy a szülők a kórház felé vezető úton sem mondják még meg, hogy merre tartanak éppen és miért. Az utolsó utáni pillanatban tudatosult helyzetek a gyermekben mérhetetlen bizalmi törést okozhatnak- akár hosszútávra szólóan -, a szülők szavahihetőségébe vetett bizalma, biztonságérzete csökkenni fog, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, kontrollvesztést élhet meg, ha a feje felett döntenek gondviselői. Érdemes a gyermeket minden esetben bevonni, tájékoztatni, akkor is, ha fokozott érzelmi válaszokra számíthatunk tőle.

Sok gyermek/serdülő regressziós tendenciákat mutat szeparációs helyzetek esetén. Előfordul, hogy egy korábbi fejlődési szakaszra jellemző viselkedés ismét megjelenik. Esetenként vizelet vagy székletürítéssel kapcsolatos problémák jelenhetnek meg, fokozott gondoskodás, kapcsolódás iránti igény, irritábilis viselkedés fennállhat. Semmiképp nem érdemes ezt a gyermek vagy serdülő tudomására hozni, szemrehányást tenni, hogy „Te már olyan nagylány / nagyfiú vagy, már rég nem szoktál így viselkedni!”. Ezzel a gyermekben bűntudatot, szégyenérzetet kelthetünk.

Számos esetben megterhelő a beteg gyermekek számára a szülőtől történő elválás az intézményi tartózkodás látogatási ideje után. Ne szidjuk meg a gyermeket, ne érvénytelenítsük érzéseit. Fogadjuk el, hogy számára nehéz ez a korházi időszak, helye van a könnyeknek, dacos viselkedésnek. Érdemes szavakkal is kifejezni, hogy átérezzük a fájdalmát. Hosszas búcsúzkodás helyett a távozást lehetőség szerint minél rövidebb idő alatt, gyors elköszönéssel és a következő találkozás idejének tudatásával intézzük.

Kik és hogyan látogassák a gyermeket a korházi kezelés alatt?

Gyakran távoli rokonok, régen nem látott családtagok, esetleg a családban vagy baráti körben lévő gyermekek is szándékoznak meglátogatni a gyermeket intézményi tartózkodása során. Ne hagyjuk, hogy ezek a látogatások túl gyakoriak, vagy a gyermek számára megterhelők legyenek. Amennyiben egy régen nem látott, a gyermek számára alig ismert rokon jön, esetenként zűrzavart okozhat a gyermek gondolataiban. Úgy értékelheti a helyzetet, hogy „Biztosan valami nagy baj van, ha olyanok is jönnek, akiket alig ismerek.”, „Mit tudok nekik mondani? Alig ismerem őket”. Érdemes kikérnünk a gyermek véleményét is, hogy számára mely családtagokkal, barátokkal való találkozás okoz örömöt, kiket lát szívesen.

A látogatás, illetve a gyermek intézményben tartózkodása és ápolása sok esetben a lelki megterhelés mellett további anyagi, időbeli, logisztikai terheket ró a családra. Ezek fennállását semmiképpen ne hangoztassuk a gyermek előtt, burkolt formában sem. (Például: „édesanyád most azért nem dolgozik, hogy téged tudjon látogatni!”) Az ilyen jellegű kijelentések bűntudat érzését, lelkiismeretfurdalást, önhibáztatást generálhatnak a gyermekben.

A blogbejegyzést Móra Katalin gyermekpszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, hogy gyermekének szüksége van pszichoterápiára, vagy bármilyen nevelési kérdésről szeretne konzultálni szakpszichológussal, forduljon bizalommal szakemberünkhöz!