Az alapvető érzelmi szükségletek gyermekkorban

Cikksorozatunk első részében megismerkedhetett a Young-féle új pszichoterápiás rendszerrel, a sématerápiával. A sématerápiás elméletek szerint a sémák a gyerekkorban betöltetlen alapvető érzelmi szükségletekből alakulnak ki. Ezeket a szükségleteket öt csoportra oszthatjuk. A mai blogcikkben ezekről lesz szó részletesen.

1. A biztonságos kötődés igénye iránti szükséglet

Ide tartozik a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény.
Ahhoz, hogy a kötődés kialakulhasson, a gyermeknek szüksége van feltétel nélküli szeretetre, boldogságra, törődésre, gondoskodásra, odafigyelésre, megértésre, elfogadásra. Ellenben, ha a szülők részéről elhanyagolásban van része, akár elutasítás, akár erőszak miatt, akkor a kötődés gyermeki szükséglete ezek miatt kielégítetlenül marad.

Az elhanyagolásnak különböző fokozatai vannak. Enyhébb esetekben a különben szerető szülők érzelmileg nem tudnak jelen lenni a gyerek életében, túlterheltség, stressz, anyagi vagy egyéb problémák miatt. Súlyosabb esetekben sokszor a szülő pszichésen zavart vagy lelkileg, fizikailag bántalmazza gyerekét. Ez utóbbi esetekben gyakran károsodik a gyermek kötődési képessége, így felnőttként képtelen lesz a biztonságos kötődésre vagy épp függő emberi kapcsolatokat alakít ki.
Az elhanyagolás, bántalmazás súlyosságának, tartósságának függvényében sokszor sérül a kötődés iránti szükséglet és ez negatívan hat a gyermek pszichés fejlődésére. A kötődés szempontjából az is meghatározó lehet, hogy volt-e egy érzelmileg stabil felnőtt a gyerek életében.

Ha ez a szükségletcsoport sérül, akkor alakulhatnak ki az érzelmi depriváció vagy a társas elszigeteltség sémák.
Az elemi biztonságérzet a legfundamentálisabb alapszükséglet, amely a kora gyerekkorig nyúlik vissza. Minden gyereknek egy feltétel nélküli biztonságot nyújtó, stabil családi környezetre van szüksége.

A biztonságos otthonban a szülők érzelmileg is elérhetőek és biztosítani tudják a gyerek számára az odafigyelést, törődést, a boldogságot, a gondoskodást, képesek erősíteni a gyerek önbecsülését, kielégítik az elismerés igénye iránti szükségletét. Az elismerés összekapcsolódik a kötődés iránti szükséglettel. A kisgyerek a szülei, környezete viselkedéséből kap visszajelzést arra, hogy szeretve, értékelve van, örülnek neki, megtapasztalja, hogy el van ismerve és ennek alapján alakul ki az önbecsülése.

Az a gyerek akinek ez a szükséglete kielégítetlen marad, nagy eséllyel lesz labilis önértékelésű , boldogtalan felnőtt, akit erősen a külső elismerések, a mások véleménye határoz meg. Az önbecsülés velünk született szükségletünk, belőle táplálkoznak a lelki erőforrásaink, de innen eredhetnek a különféle lelki problémák is.

Azok az emberek akik gyerekként abúzust vagy az elhagyatottság érzését tapasztaták meg, sehol nem érzik magukat biztonságban. Egyféle veszélyeztetettség érzéssel élnek, amely gyakran olyan érzést hoz, hogy a világ megbízhatatlan és bármikor valamilyen szörnyűség történhet az életükben. Éppen ezért sebezhetőek, könnyen kibillenhetnek egyensúlyukból, intenzívek a hangulatváltozásaik, impulzívak vagy esetleg önpusztítók.
Az a gyermek, aki lelkileg is, fizikailag is biztonságban érzi magát, felszabadult lesz és tud bízni másokban és a világban. Az érzelmileg stabil, kiteljesedő élet alappillére az elemi biztonságérzet. Ellenkező esetben sokszor rengeteg energiát emészt fel a biztonság keresése körüli aggodalom.

2.Autonómia (önálló funkcionalitás), kompetencia- és az én-azonosság érzése

A kötődés és biztonságérzet mellett a gyermekek rendelkeznek autonómia iránti szükséglettel. Minden kisgyerek vágyik arra, hogy felfedezhesse a környezetét, hogy önálló cselekedetei legyenek. Sikerélmény számukra ha sikerül valamit önállóan elvégezniük. Lényeges, hogy a kisgyermek, életkorának megfelelő szinten és módon megtapasztalhassa, képes bizonyos dolgokat egyedül elvégezni. Azért fontos ez, mert az autonómia kontrollt biztosít, ami szorosan összefügg a biztonságérzettel.

Abban az esetben, amikor ezt a szülő akadályozza és túlvédő, erősen kontrolláló, ha túl sok mindent meghatároz, szűk határokat szab számára, akkor akadályozza az autonómia megélését. Igy a gyermek túlzottan félénk lesz, erős kontrolligényt sajátít el és felnőttként is korlátozza magát, bizonytalan a képességeikben.
Ha a szülő minden akadályt elgördít a gyermek útjából – nyilván jót akarva ezzel-, akkor a gyerek számára felnőttként nehéz lesz például önállónak lenni és könnyen kialakíthat egy függő viszonyt ahhoz a személyhez, aki felelősséget vállal érte.

Ha a kisgyermek kötődési szükséglete nincs kielégítve és/vagy gátolva van az önállósodásban, akkor később nehézséget fog jelenteni számára, hogy bízzon önmagában és a környezetében. Vagyis bizalmatlanság-abúzus sémával fog rendelkezni.

3.A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága

A gyermeknek szüksége van arra, hogy kifejezésre juttassa belső világát vagyis a szükségleteit, igényeit, érzéseit, beleértve például a boldogságot, a szeretetet, a haragot, a dühöt is. Ez által tapasztalja meg, hogy a saját igényei és érzései legalább annyira fontosak, mint a másoké.

Ha egy gyerek olyan családban nő fel, ahol korlátozva van a saját szükségleteinek és érzéseinek a kifejezése, ha büntetik vagy bűntudatot keltenek, amikor hangot ad az igényeinek, érzelmeinek, az lehet az érzése, hogy eszköztelen vagy, hogy szégyen az érzések kifejezése.

Szintén káros, ha a szülők elégedettségét, elismerését a gyermek csak tökéletességgel, teljesítménnyel érheti el. Ezek a gyerekek felnőttkorban túlzottan mások igényeihez alkalmazkodnak, próbálnak mások kedvében járni, önfeláldozásuk majdnem mártírságig megy, mivel folyamatosan lemondanak saját vágyaikról azért, hogy másoknak segítsenek. Mégis belül passzívnak és gyengének érzik magukat.
Az önkifejezés korlátozása során lelki problémák alakulhatnak ki az elfojtott negatív érzések, a harag, düh hatására. A krónikus harag például a felszín alatt csak gyülemlik és egy idő után kiüresedés vagy akár depresszió alakulhat ki.

4. A spontaneitás, a játék

Minden kisgyereknek szüksége van arra, hogy megtapasztalja a spontán cselekvés szabadságát, a szabad, önfeledt játékot anélkül, hogy túlzott gátlások tartanák vissza. Igénye van arra, hogy teret kapjon a játékosságra, a gátlásoktól mentes viselkedésre és lelkesedésre. Fontos, hogy a szülő időt engedjen neki a szórakozásra, játékosságra, hogy érdeklődést tanúsíthasson az iránt ami őt boldoggá teszi, illetve ami által megélheti saját kreativitását.

Ha valaki gyerekként nem tudja megtapasztalni a játékot, a spontaneitást, felnőttként kialakulhat egy érzelmi tompultság, ami elnyomja az események hatására jelentkező természetes reakciókat. Vagy azért, mert mások akarata szerint cselekszik, a behódolás élet csapdájába esve, vagy mert nagyon magas normáknak akar megfelelni– a könyörtelen mércék sémája hatására.

5. Reális határok és önkontroll

Létfontosságú, hogy a gyermek tanulja meg szabályozni az impulzusait, belső vágyérzeteit. Ki kell alakítania az önkontrollt, a kudarctűrő képességet. Vannak szülők, akik túlzott önkontrollt alakítanak ki, más szülők pedig túlzottan elkényeztetik gyerekeiket.

Ha egy gyermek úgy nő fel, hogy nincsenek számára reális határok szabva, nem tapasztalja meg az elutasítást, a “nem”-et, akkor felnőttként is nehéz lesz kontrollálnia önmagát, sokkal inkább gyermeki ösztönei szerint cselekszik majd, hiszen nem alakul ki az akaratereje, a lemondási készsége, az önfegyelme ami nagyon fontos, hiszen az élet számos ingerhalmazából, vonzó lehetőségeiből képesnek kell lennie ésszerűen választania.

Ha a korlátokkal kapcsolatos emberi problémák kiterjednek az önfegyelem és az önuralom nehézségeire, problémái lehetnek majd például a táplálkozással, dohányzással, a mindennapi életvitellel kapcsolatos egészséges határok felállításában.
A korlátok betartásával küzdő emberek hajlamosak másokat hibáztatni. Ahelyett, hogy önmagukban ismernék fel emberi problémáik valós okát, másokra hárítják a felelősséget. Általában meg vannak győződve arról, hogy a probléma a másikban keresendő, mindez a feljogosítottság, grandiozitás sémák hatására.

Összegezve, az az egyén lesz kiegyensúlyozott, egészséges pszichológiailag és az tud kialakítani egy harmónikus működést és életet, aki adaptívan be tudja tölteni ezeket az alapvető érzelmi szükségleteket.

Az alapvető érzelmi szükségletekkel kapcsolatban szakemberünk készített videót is. Ennek megtekintéséhez kattintson ide.

A cikket Szilágyi Zsuzsanna pszichoterapeuta írta. Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége lelki problémái leküzdéséhez? Szakemberünk önnek is segít egy teljesebb élet kialakításában! Kattintson ide és foglaljon időpontot négyszemközti online konzultációval kapcsolatban.