Megküzdési stílusok – sématerápiás szemléletben

Egy korábbi cikkünkben a sématerápiás alapokból a sémák kialakulását, a mögöttük meghúzódó kielégítetlen szükségleteket ismertettük. Ebben a bejegyzésben egy kicsit tovább megyünk és a maladaptív megküzdési stílusokról olvashatnak.

A maladaptív, vagyis hosszú távon a nem jó alkalmazkodást támogató megküzdési stílusokat az egyén már fiatalon kialakítja – céljuk, hogy ne kelljen átélni és átérezni a sémák aktiválódásával járó intenzív és mindent elárasztó érzelmeket. A diszfunkcionális, azaz rosszul működő viselkedésminták tulajdonképpen csökkentik a sémával járó distresszt és megtörik azok folytonos megjelenési mintázatát – segíthetnek elkerülni az adott sémát ideig-óráig, azonban nem jelentik annak meghaladását.

Hogy érthetőbb legyen a különbség, a sémákhoz tartoznak az emlékek, érzelmek, testi reakciók és gondolkodási minták, kogníciók – a megküzdési módok pedig az adott séma aktiválódására adott viselkedési reakciók, amiket a sémák irányítanak.

Egy adott sémával való megküzdés során az egyének különböző élethelyzetekben eltérő módon reagálhatnak – ahogy minden élőlény stresszhelyzetben három alapvető válaszreakciót mutathat: küzd, menekül vagy lemerevedik (fight, flight or freeze = üss, fuss vagy kuss :)). Ennek mentén a három megküzdési stílus a túlkompenzálás (üt), elkerülés (fut) és az alárendelődés (eltűr).

A három típus működés közben – az elhagyatottság séma példáján keresztül.

Az Elhagyatottság/Instabilitás séma azzal az érzéssel jár, hogy másokhoz fűződő kapcsolatai instabilak, bizonytalanok, nem tartósak. Az egyén úgy érezheti, hogy akik az ő számára fontosak, nem lesznek mindig jelen az életében, bármikor elhagyhatják, mert érzelmileg kiszámíthatatlanok.

Alárendelődés – amikor az egyén megadja magát a sémának

Ebben az esetben elfogadjuk, hogy ez a séma igaz – az egyén átéli az ezzel járó fájdalmat és olyan viselkedési mintákat mutat, amivel ráadásul a sémát erősíti. Anélkül, hogy tudatában lenne, megismétli a ezeket a mintázatokat újra és újra, így felnőttként is azokat a gyerekkori élményeket éli át, amik a sémát létrehozták. Ha valamilyen esemény a sémát beaktiválja, az egyén aránytalanul heves érzelmi reakciót él át, viselkedéses szinten pedig olyan partnert választ, aki ugyanúgy bánik vele, ahogy azt gyerekként átélte.

Az elhagyatottság sémát átérző kliens, aki az alárendelődést választja – nem tudatosan – mint megküzdési módot, benne marad a kapcsolatban olyan partnerrel, aki érzelmileg elérhetetlen, féltékeny, vagy félelemmel teli érzéseket vált ki belőle.

Elkerülés – amikor az egyén igyekszik elkerülni a séma triggert

Ilyenkor az egyén úgy próbálja szervezni az életét, hogy a séma ne is tudjon aktiválódni – igyekszik nem tudomást venni róla, mintha nem is létezne. Ha mégis felötlenek benne olyan képek és gondolatok, amik nagy valószínűséggel aktiválnák a sémát, próbálja elterelni a figyelmét, elnyomni ezeket a gondolatokat, elkerülni a sémával járó feszültség átélését.

Annak érdekében, hogy „érzéstelenítse” önmagát, menekülhet problémás alkohol, vagy droghasználatba, túlevésbe, kényszeres takarításba, kicsapongó szexuális viselkedésbe, de hajszolhatja a szenzoros élményeket (hogy ezáltal nyomja el a séma okozta feszültséget). Lehet, hogy a környezete számára teljesen jól funkcionálónak tűnik, mert mondjuk a munkájába csatornázza ezt a feszültséget és ugyan „munkamániás”, de ezt a jelenlegi társadalmi környezetben kitüntetésekkel, prémiummal ünnepeljük.

Azért, hogy elkerülje az elhagyatottság sémája aktiválódását, inkább nem is keresi a párkapcsolatot, szingli marad, nem ismerkedik – meg sem adja a lehetőségét annak, hogy sérüljön.

Túlkompenzálás – úgy viselkedik, mintha pont a séma ellenkezője lenne igaz

Ebben a megküzdési stílusban a felnőtt azon igyekszik, hogy a szöges ellentéte legyen annak a gyereknek, aki volt – ha mindig alá kellett vetnie magát mások akaratának, akkor most mindenkivel szembeszegül. Ha túlkontrolláló környezetben nőtt fel, akkor most igyekszik másokat irányítani, vagy elutasítja, hogy őt bármiben befolyásolják. Ha bántalmazták, ő is bántalmazni fog másokat – ugyanis amint a séma aktiválódik, ő ellentámadásba lendül.

A szembemenés a sémával tulajdonképpen a gyógyulásra tett egészséges próbálkozás, amíg a viselkedés összhangban van a kiváltó helyzettel és az egyén tekintettel van mások érzelmeire. Ebben az esetben azonban sajnos a viselkedéses reakció túlzott, érzéketlen és általában kedvezőtlen kimenettel jár, így elősegíti a séma fennmaradását.

Az a túlkompenzáló, akinek az elhagyatottság sémája aktiválódik, erősen kontrolláló, vagy állandóan veszekedő lehet egy párkapcsolatban – vagy esetleg azonnal kilép belőle az első nagyobb konfliktus hatására, nehogy a másik hagyja el őt.

A megküzdési reakció az a konkrét viselkedés, ahogy az egyén megküzdési stílusa megnyilvánul – például ha az elhagyatottság séma aktiválódása esetén az egyén legtöbbször az elkerülés valamilyen formáját választja, akkor egy olyan helyzetben, amikor a partnere egy komoly témát szeretne vele megbeszélni, rendezni egy konfliktust, ő ki fog csekkolni, leissza magát, hogy ne kelljen tartalmaznia a kellemetlen helyzet okozta feszültséget. Ebben az esetben tehát a séma az elhagyatottság, a megküzdési stílus az elkerülés, a megküzdési reakció az alkohollal tompítás.

Ha érdekesnek találta ezt a cikket, kövesse a honlapon a blogot, ahol további hasznos írást talál! A következő sématerápiás alapokat bemutató bejegyzésben a sémamódokról lesz majd szó.

Felhasznált szakirodalom:

• Young, E.J; Klosko, J.S.; Weishaar, M.E.: Sématerápia, Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület, Budapest, 2020.
• Bálint, A. (2023, September 28). Sématerápiás konzultáns képzés Modul 1 [Előadás]. Magyar Sématerápiás Egyesület.

A blogcikket Szabó Rita pszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy szakszerű segítségre van szüksége lelki problémáinak megoldásában, forduljon bizalommal szakemberünkhöz négyszemközti online pszichoterápiás konzultációra ide kattintva.