A “szerelem évszakai” – párkapcsolati fejlődési fázisok

Milyen hasonlóság van a párkapcsolat kezdeti szakasza és a korai anya-gyerek kapcsolatok között? Hogyan viselkednek a pár tagjai a kapcsolatuk egyes szakaszaiban? A témában Margaret Mahler magyar származású pszichiáter, pszichológus elméletéről, az ún. tárgykapcsolati irányzatról és a párkapcsolat fejlődési fázisairól olvashat bővebben, tartson velünk!

A klasszikus mélylélektan emberképe és a tárgykapcsolati szemlélet

A modern pszichoterápiák elméleti alapjait elsőként Sigmund Freud bécsi neurológus fektette le a 19. század végén, 20. század elején. Az ő általa kidolgozott elmélet és módszer a pszichoanalízis (lélekelemzés), mely elsősorban a tudattalan vágyak, érzelmek és emlékek feltárására, és ezáltal a belső lelki konfliktusok feloldására koncentrál, mely által gyógyít.

Nem sokkal később, Freud tanítványai körében többen – így a magyar Ferenczi Sándor vagy a Ferenczinél képződő Melanie Klein -, figyelmüket a korai anya-gyerek kapcsolat felé irányították, mely terápiás tapasztalataik szerint kihat a felnőtt ember kapcsolati működésére is. Ezekből az elgondolásokból és gyermekmegfigyelésekből bontakozott ki az ún. tárgykapcsolati irányzat, mely az “én” és a “másik” kapcsolati mintázatait, valamint a múltbeli kapcsolati élmények jelenre gyakorolt hatását helyezi a középpontba.

Sok szempontból a tárgykapcsolat-elmélet megelőlegzete a később leírt kötődés-elmélet számos jellemzőjét, melyről már szintén írtunk. Ezen tárgykapcsolati irányzat egyik legjelentősebb képviselője a magyar származású Margaret Mahler (sz.: Schönberger Margit, 1897-1985)

A párkapcsolat fejlődési fázisai

Margaret Mahler által kidolgozott tárgykapcsolati elmélet a csecsemő és gondozója (elsősorban az anya) közötti kommunikáció és kapcsolat fejlődését vizsgálja. A mélylélektani gondolkodás alapvető tézise, hogy korai gyerekkori élményeink, érzéseink alapvetően befolyásolják önmagunkról alkotott képünket, illetve későbbi kapcsolati működésünket is. Mahler szerint a párkapcsolatok a korai szülő-gyerek viszonyban alakuló érzelmi mintázatok mentén különböző fejlődési fázisokon mennek keresztül, amelyek segítenek az egyéneknek közelebb kerülni egymáshoz és elmélyíteni kapcsolatukat.

Az első fázis, amit Mahler az “egyénileg funkcionáló fázisnak” nevez, amikor mindkét partner inkább saját magára összpontosít, és kevésbé az egész párkapcsolatra. Ebben a szakaszban a partnerkapcsolat inkább a kölcsönös vonzalomra és a közös érdeklődésre épül.

A következő fázis a “szimbiotikus fázis”, amikor a párok egyre összefonódottabbá válnak, és úgy érzik, hogy szinte egybeolvadnak. Ebben az időszakban a partnerek erős kötődést éreznek egymáshoz, és gyakran nehéznek tűnhet a határok megállapítása az egyén és a kapcsolat között. Ez a szakasz a 2-6 hónap közötti csecsemő dádikus kapcsolati élményét tükrözi elsődleges gondozójával. Mahler a “duálúnió” kifejezést használja erre az erős érzelmi összefonódottságot takaró állapotnak a leírására.

A harmadik fázis a “szeparációs-individuációs fázis”, amikor a párok elkezdik felismerni és elfogadni egymás különálló egyéniségét. Ebben a szakaszban a partnerek megtanulnak egyensúlyozni az egyéniségük és a kapcsolatuk között, és kialakítják a saját határaikat. Ekkor egyrészt időnként “kifelé” tekintenek a partnerek, ismét az egyéni célok, karrier kerülhet előtérbe, fontos tehát, hogy elég teret és támogatást tudjanak egymásnak nyújtani.

Ugyanakkor, az ideiglenest és eltávolodást ismételt újraközeledés követi, mely során megerősítik egymás iránti hűségüket, elköteleződésüket a partnerek. Ez a folyamat hozzájárul ahhoz, hogy a kapcsolatok érettebbek és stabilabbak legyenek.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a fázisok nem mindig lineárisan követik egymást, és az egyes párok különböző sebességgel és intenzitással léphetnek át rajtuk. Azonban a Mahler elmélete által felvázolt fejlődési fázisok segíthetnek az embereknek megérteni és navigálni a párkapcsolatokban tapasztalt változásokat és kihívásokat.

A tudatosítás és a kommunikáció kulcsfontosságú a sikeres párkapcsolatok kialakításában és fenntartásában, függetlenül attól, hogy melyik fejlődési fázisban vannak éppen. A kölcsönös tisztelet, kommunikáció és együttműködés segíthet a pároknak megerősíteni kapcsolatukat és áthidalni az esetleges nehézségeket.

Milyen a stabil párkapcsolat?

A jól működő, stabil párkapcsolat néhány alapvető ismérve:

1. Kommunikáció: A hatékony kommunikáció kulcsfontosságú egy párkapcsolatban. Lényeges, hogy a párok őszintén és nyíltan tudjanak beszélni egymással az érzéseikről, szükségleteikről és vágyaikról. Fontos, hogy hallgassanak egymásra és megértsék egymást.
2. Közös értékek és célok: Az azonos értékrend és a közös célok szintén elengedhetetlen részei egy stabil párkapcsolatban. Ezek az értékek és célok lehetnek például a családalapítás, a karrierépítés vagy egy közös hobbi, melyek segíthetnek összetartani a kapcsolatot és erősíteni a köteléket.
3. Bizalom: A bizalom alapvető fontosságú a párkapcsolatokban. Elengedhetetlen, hogy a párok megbízzanak egymásban és hűségesek legyenek egymáshoz. A bizalom kiépítése időbe telik, és szükség van a kölcsönös tiszteletre és megértésre is.
4. Kompromisszum: A kompromisszumkészség fontos a konfliktusok kezelésében és a kölcsönös együttműködésben. A párok nem mindig értenek egyet mindenben, ezért fontos, hogy képesek legyenek megtalálni a középutat és együttműködni a megoldás érdekében.
5. Idő és figyelem: A minőségi időtöltés és figyelem szintén lényeges a kapcsolatokban. Fontos, hogy a párok minőségi időt szánjanak egymásra, hiszen ez mutatja azt, hogy mennyire fontosak egymásnak.
6. Tisztelet: A tisztelet az egyik alapvető építőköve egy egészséges párkapcsolatnak. Lényeges, hogy a párok tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak egymással, és elfogadják egymást olyannak, amilyenek.

Ez csak néhány fontos tényező, amelyek hozzájárulnak a jól működő, stabil párkapcsolathoz. Fontos megérteni, hogy minden kapcsolat egyedi, és más-más dolgok lehetnek fontosak annak sikere szempontjából. A kulcsfontosságú az, hogy mindkét fél elkötelezett legyen a kapcsolat mellett, és hajlandó legyen munkát fektetni abba, hogy azt boldognak és kielégítőnek érezzék.

Felhasznált szakirodalom

Hamilton, N.G. (1990) Tárgykapcsolat elmélet a gyakorlatban. Animula Kiadó, Budapest.

A blogcikket munkacsoportunk új tagja, Takács Bálint pszichológus, képzésben lévő család- és párterapeuta írta. Amennyiben úgy érzi, hogy külső segítségre van szüksége problémája megoldásában, forduljon bizalommal szakemberünkhöz ide kattintva négyszemközti online pszichoterápiás konzultációra.