Állatasszisztált terápia – az állatok helye a terápiában és a magánéletben

Közismert tény, hogy az állatok jó hatással vannak az emberekre. A mai, technikailag fejlett világunkban a rengeteg online találkozási platformokkal átalakultak, átrendeződtek a kapcsolatok, együttlétek. Az online „találkozás” által a vizuális és akusztikus ingerek alapján kapcsolódunk a másikhoz, a taktilis (tapintás, érintés) és a szaglási érzékelés nincs jelen, miközben az érzelmeinkre ezek erőteljes hatással vannak. Az állatokkal való együttlét során ezen érzékelésen keresztül rengeteg pozitív inger ér minket. Mai blogcikkemben az állatasszisztált terápia eredetét és hatását ismerheti meg. Tartson velem és olvasson tovább!

Az állattartás és a mentális egészség eredete

Már az ókorban összefüggést láttak az állattartás és a fizikai, mentális egészség között. I.e. 900 körül Homérosz leírta, hogy az ókori Görögországban hittek abban, hogy ha egy vak ember megérintett egy szent kutyát, akkor újra látni fog, valamint, hogy a kutyatartás megvéd az őrülettel szemben.

Sokáig kellett várni arra, hogy ne csak „hit”, hanem bizonyított ténnyé váljon az állatok pozitív szerepe az emberi jól-létre. Az első dokumentált program, melyben állatokat vontak be a testileg, szellemileg sérült emberek gyógyításánál a 19. században Belgiumban egy farmon történt, ahol az állatokról való gondoskodás szerves része volt a rehabilitációnak.

A mai értelemben vett állatasszisztált terápia (AAT) kezdetét 1919-hez lehet kötni, amikor egy kórházi mentálhigiéniás programban az állatok bevonásával történt segítő, támogató vagy fejlesztő tevékenység.

Milyen állatasszisztált terápiák léteznek?

Az állatok támogatásával végzett segítő vagy fejlesztő tevékenységek három csoportba oszthatók. A megkülönböztetés szempontjai:

• mi a segítő tevékenység fókusza,
• az állatok milyen szerepet töltenek be,
• valamint a támogató tevékenység célkitűzése és meghatározása.

Ezek alapján megkülönböztetünk állatasszisztált aktivitást (AAA), állatasszisztált oktatást (AAE) és állatasszisztált terápiát (AAT). Az állatasszisztált aktivitás (AAA) célja, hogy az egyén vagy egy csoport jól érezze magát, az életminőségük javuljon, a magány érzése csökkenjen. Nincs konkrét terápiás cél, és nem szakember vezeti. Az állat asszisztált oktatás (AAE) az oktatásnak egy olyan speciális formája, amely terápiás állat(ok) bevonásával – akár egy felvezető támogatásával – folytat pedagógusi munkát, támogatja a pedagógus munkáját. Megadott tematika szerint folyik, célja, hogy segítse az oktatási tananyag mélyebb feldolgozását, motiválja a diákokat, a teljesítményszorongást csökkentse, valamint az osztályközösséget fejlessze. Az állatasszisztált terápia (AAT) esetében mindig van egy terápiás cél és minden esetben professzionális szakember vezeti egy speciálisan kiképzett és bizonyos állatfajoknál vizsgáztatott állattal.

A meghatározásból látható, hogy az állatasszisztált terápia során egy bizonyos kritériumot teljesítő, vizsgázott állat jelenléte, és a terapeuta vagy felvezető által irányított aktivitása a terápiás folyamatnak a szerves része, azt is mondhatjuk, hogy az állat a pszichoterapeuta kollégájaként koterapeutaként funkcionál.  Az állattal való munka során úgynevezett „modell-helyzetek” jönnek létre; megjelennek azok a problémák, elakadások, kapcsolati dinamikák és maladaptív megküzdési módok, amik a páciens életében más helyzetekben, kapcsolatokban is jelen vannak. Az állatasszisztált terápia során az itt-és-most-ban az állatok által adott hiteles visszacsatolás (tükör-funkció) által a páciens rálát saját működésmódjára, a pszichoterapeutával való közös megbeszélés után lehetősége van a készségszintű átdolgozásra, változtatásra. Ez a feldolgozott és átdolgozott működésmód, viselkedési minta az élet más területén is meg fog jelenni, amit az emberekkel való kapcsolatokban, konfliktusok során, döntési- és problémahelyzetekben automatikusan hasznosítani, alkalmazni tud.

Mely állatok láthatnak el terápiás feladatokat?

Tágan definiálva a munkaállatnak nevezünk minden olyan állatot, melyet egy meghatározott feladatra kiképeztek és használnak (ló, kutya, delfin, patkány, galamb stb.). Ide tartozik pl. a vakvezető- és mentő kutyák, rendőrkutya és ló, kábítószer-kereső kutya, aknakereső patkány stb., és ide sorolhatók a terápiás állatok is. Sokszor már kölyökkorban a szakember által tesztelt és kiválogatott állatot úgy nevelik, hogy későbbiekben nagy valószínűséggel alkalmas legyen munkaállatnak. A terápiába bevont állatokkal szemben követelmény, hogy az állat számára megterhelő, stresszes helyzetekben ne adjon szélsőséges félelmi vagy agresszív reakciót (temperamentum vizsga) vagy a terápia során kell a biztonságos helyzetet megteremteni.

Az érzelmileg támogató állatokról

A magánéletben ilyen mértékű tervszerűséget mind a kiválasztásban (állatfaj, állatfajta és egyed), valamint tudatos tartásban és kiképzésben ritkán láthatunk. A kedvtelésből tartott állatokkal való kapcsolat már a legelején más úton, módon indul el. Maga az állat, állatfaj (kutya, macska, tengerimalac stb.) vagy állatfajta (pl. különböző kutyafajták) kiválasztásánál más szempontok vannak előtérben vagy akár csak egy érzelem alapú hirtelen döntés eredménye, hogy ki lesz az új családtag.  Ettől még lehetnek temperamentumban nagyon nyugodt, megbízható állatok, akik – bár nem kaptak kiképzést, mégis – támogató állatként funkcionálnak: a személy szorongását oldják, biztonságot nyújtanak a jelenlétükkel. Ezeket a kutyákat, sőt más állatfajokat érzelmileg támogató állatoknak (ESA) nevezik, és több mindenre jogosultak.

Az érzelmi támogató állatok megbízható lelki támaszt jelentenek, amelyek a szorongást és más pszichés problémák tüneteit enyhítik és önbizalmat adhatnak. Érzelmileg támogató állatokat nem kell vizsgára vinni, ott a gazda-állat közötti kapcsolat, az állat jelenlétének a hatása a gazdájára az elsődleges szempont. A terápiás állatok annyiban különböznek, hogy a megnyugtatáson, pozitív hatáson túl a különféle mentális egészségügyi problémák kezelésében is részt vesznek.

A terápiába a kliens saját állatának a bevonására is van lehetőség. Sokszor a gazda-állat közötti kapcsolati dinamikában is megjelennek azok az elakadások, az alkalmazkodást, együttlétet, közös munkát hátráltató mechanizmusok, amik az emberekkel való közös életben, munkában is jelen vannak. Így a saját állattal való kapcsolat, viszonyrendszer megváltoztatásával hatással tudunk lenni az emberi kapcsolati mintákra, automatizmusokra is.

Többször is volt rá példa, hogy állatasszisztált terápia során a páciensben megfogalmazódott az igény saját állat iránt. Ilyen esetekben van lehetőség tudatosan végig gondolni, milyen állatfaj és fajta, ami leginkább a személyiségéhez illeszkedik, az állattal való kapcsolat, közös „munka” célját meghatározni, mik azok a tulajdonságok, amik a személy számára fontosak egy hosszútávú kapcsolatban és az életvitelébe mi illeszthető be. Utána az állat kiválasztása és nevelése, képzése szintén a terápia része lehet, ami személyiség formálásában és fejlesztésében kiemelkedő hatású.

Végezetül fontos kérdés, hogy kinek javasolt vagy ellenjavalt az állatasszisztált terápia?

Maga az állatasszisztált-terápia majdnem mindenkinek indikált, kizáró tényező, ha a személy egészségére veszélyt jelent az állat (pl. a szőrre allergiás). A kérdés elsősorban nem az, hogy kinél lehet bevonni az állatot a terápiába, hanem hogy mikor, milyen állatot, milyen gyakorlattal, mennyi ideig, milyen mélységű utólagos analitikus feldolgozással.

Fontos szempont mind az ember, mind pedig az állat (igen, az állaté is!) pszichés teherbírása, melyik állat tud rárezonálni a kliensre és fordítva. Mindvégig elsődleges szempont az ember és az állat biztonsága. Ezért is fontos, hogy a terapeuta ismerje „munkatársának”, a vele együtt dolgozó állatoknak a fajtájára jellemző tulajdonságait, az állat erősségeit és kompetenciahatárait, valamint törődjön az állat lelki állapotával, mert az állatoknál ugyanúgy fennáll a kiégés veszélye. A terapeuta érettsége, szakképzettsége, emberi és szakmai kompetenciája (állatok felé is) ebben meghatározó.

Ajánlott irodalom:

• Jane Fennell (2003): Kutyapszichológia – Tanuljunk meg kutyául. Magyar Könyvklub kiadó, Budapest
• Monty Roberts (2004): Az igazi suttogó. Alexandra kiadó, Pécs

A blogcikket Jakabos Hadassa felnőtt klinikai szakpszichológus, terapeuta, business coach és szaktanácsadó írta. Amennyiben úgy érzi, hogy szakember segítségére van szüksége a mentális egészsége érdekében, ide kattintva foglalhat időpontot szakemberünkhöz!