Az egyén és a környezet kölcsönhatása: ökopszichológia 1.

A pszichológia és az ökológia kapcsolata egy viszonylag új, de egyre fontosabb terület a tudományban, amely többféleképpen is összefonódik. Ez az összefüggés különböző dimenziókban vizsgálható, például az emberi viselkedés és a környezet kölcsönhatása, a mentális egészség és a természet közötti kapcsolat, valamint a környezeti tudatosság és a fenntarthatóság.

Számos kutatás kimutatta, hogy a természetben töltött idő pozitív hatással van a mentális egészségre. Az erdőfürdőzés (shinrin-yoku), a zöld területek közelsége, és a természetben való aktív részvétel csökkentheti a stresszt, szorongást és depressziót.

Az ökopszichológia olyan terület, amely az emberi psziché és a Föld ökológiai rendszerei közötti kapcsolatokat vizsgálja. Az ökopszichológusok arra törekednek, hogy megértsék, hogyan lehetne az emberek tudatosságát és kapcsolatát a természeti környezetükkel erősíteni, hogy fenntarthatóbb életmódot folytassanak.

Cikksorozatunk első részéből megtudhatja, hogy mit is jelent pontosan az ökopszichológia, melyek a céljai, mi az az ökopszichológia paradigma modell, és melyek az ökopszichológia alapgondolatai. Tartson velünk!

Az alábbi cikk Molnos Zselyke (2020): Ökopszichológia-alapkönyv című könyvén alapul.

Az ökopszichológia lélektani háttere

Nyitott szemmel és elmével körbe nézve a világba, belénk hasít a fájdalom a többszörösen összetett, globális szintű válság láttán: klímaváltozás pusztító hatásai, fajok kihalása, biodiverzitás összeomlása. Ez a sokszor reménytelennek tűnő krízisállapot társadalmi, gazdasági és ökológiai elemeket is tartalmaz.

A legfőbb kérdés: mi lehet a lélektani magyarázata annak, hogy értelmes lényként a saját fennmaradásunkat és életterünket veszélyeztetjük és mi az, ami megakadályozza, hogy valódi változás tudjon elindulni? Az ökopszichológia ezekre a kérdésekre keresi a választ.

„Az ökopszichológia transzdiszciplináris tudományterülete az élő rendszerekkel való kapcsolatunkra és ezek pszichológiai vonatkozásaira hívja fel a figyelmet.” (29. old.)

A nagy egész részének lenni… mi az ökopszichológia?

Kiindulópontja a rendszerszemlélet. A rendszerelmélet jellemzője, hogy a világegyetem különböző szintű rendszereit (naprendszer – Föld – ökológiai rendszerek – egyedek – szervrendszerek – szervek – szövetek – sejtek – molekulák – atomok stb.) egymásba ágyazott rendszerekként magyarázza.

Azaz az ember ebbe a természeti rendszerbe illeszkedve létezik, amiből egyenesen következik, hogy az emberi testi-lelki jól-létet a természeti rendszerek kontextusában értelmezi.

Elidegenedés a világtól és elidegenedés önmagunktól

Az egymásba ágyazott rendszerek adaptív működésének az egyik alapja a helyes információáramlás, folyamatos feedback. Ezek a visszacsatolások jelenleg is megvannak, láthatók, tapasztalhatóak (lásd időjárási anomáliák), csak ezeket társadalmi és akár egyéni szinten figyelmen kívül hagyjuk.

Az a működésmód, hogy nem figyelünk a nagyobb rendszerektől jövő jelzésekre, visszacsatolásra az egyéni, testi szinten is ugyanúgy megjelenik – saját testünk finom jelzéseire sem vagyunk figyelemmel vagy nem értjük, félreértjük azokat, így saját testünkkel és szűk környezetünkkel, más élőlényekkel sem fog működni a kölcsönös, folyamatos információáramlás, ami által létrejön az elidegenedés.

Ez az elidegenedés mindegyik rendszerben más-más „tünettel” jelenik: egyéni testi szinten megbetegedés; pszichés szinten szeparációs szorongás, evészavar, OCD, szenvedélybetegség; társadalmi szinten állandó fogyasztás, békétlenség, elszigetelődés, és a Föld rendszerének a szintjén pedig az élővilág pusztítása, klímakatasztfóra stb.

Az ökopszichológa javaslatot ad az egyéni és társadalmi szintű válságra, valamint az ökológiai krízisre – megteremti az újrakapcsolódást önmagunkhoz, más élőlényekhez (ember, állat, növény) és a természeti ritmusokhoz.

Mi az ökopszichológia célja?

Az alkalmazott ökopszichológia célja a több-mint-emberi-világhoz való újrakapcsolódás, rendszerbe ágyazottságunk megélése, az élmények hatására történő perspektívaváltás, és mindezek együttes hatásaként a paradigmaváltás: észlelés– és gondolkodásmódunk, tudásunk és viselkedésünk együttes átalakítása. Ebben a folyamatban a kapcsolat maga a hatótényező.” (29. old.)

Az újrakapcsolódás és ezzel együtt járó paradigmaváltás szemléletmódja szakít az emberközpontúsággal, és tágabb perspektívából vizsgálja az ember-természet kapcsolatot.

Az ökopszichológia transzdiszciplináris tudományterület, elméleti alapját képezi az ökológia, evolúcióbiológia, Gaia-hipotézis, ökofilozófia, kvantumelmélet, általános rendszerelmélet, jungi mélylélektan, humanisztikus pszichológia és a tudat antropológiája.

Az ökopszichológia alapgondolatai

Az egocentrikus megközelítés helyett ökocentrikus nézőpontú megközelítés azt is magába foglalja, hogy az egyén, egyed nem tanulmányozható és nem is gyógyítható a bolygó egészétől elkülönítve, csak a természeti rendszerek összefüggésrendszerébe helyezve.

Ezt egészíti ki és teszi nyomatékossá Gregory Bateson mondása, hogy a problémák tüneteire adott válaszok, megoldási próbálkozások csak elmélyítik magát az alapproblémát. Arne Naess azzal, hogy megkülönbözteti a sekély/felszínes és a mélyökológiát szembeállítja az emberfókuszú, egocentrikus, tüneteket kezelő környezetvédelmet a mélyökológiával, mely komplexebb, tágabb összefüggésekben, rendszerekben gondolkodik.

Az élő rendszerek a világegyetemben egymásba ágyazott rendszerekként, hálózatokként folyamatosan hatnak egymásra.

1. Az ökopszichológia első alapgondolata a fent leírtak alapján az összekapcsoltságot hangsúlyozza.
2. A második alapgondolata a természettől való elidegenedést teszi a fókuszba, mely magyarázatot ad arra, hogy az ember saját és a többi élőlény élőhelyét, erőforrásait és létét veszélyezteti.
   
   A természettől való elidegenedés a „nagy hálózatoktól” a rendszerbe ágyazottságunk figyelmen kívül hagyását, tudaton kívül helyezését jelenti, mely a visszacsatolások, jelek negálását jelenti.
   
   A mesterséges, épített környezet és a virtuális világok látszatvalósága azt az érzést keltik, hogy különállóak és függetlenek tudunk lenni, hogy mi tudjuk irányítani, uralni a természet elemeit. Ez nemcsak a természeti rendszerek, állatok kizsákmányolását, hanem a humán társadalmak, kapcsolatok és az emberi lélek megbetegedését eredményezi.
3. A harmadik alapgondolata az ökopszichológiának az újrakapcsolódás, mely egyfelől saját testünkkel egy bizalmi viszony kialakítását, más emberekhez empatikus kapcsolódást és a többi élőlénnyel való összekapcsolódást foglalja magába.

Az ökopszichológiai paradigma modell

Az ökopszichológia paradigma modell egy 3×3-as mátrix. (40-42. old.)

Három elemből tevődik össze:

1. Észlelés– és gondolkodásmód: Hogyan látom a világot?, Hogyan észlelek? Ezt a tudatos és tudattalan értékeink, normáink, érzelmeink határozzák meg, irányítják.
2. Tudástartalom, elméletek: Mit gondolok a világról?, Mit tudok? Ez a konkrét fogalmakból, ok-okozati összefüggéseinkből áll össze.
3. Viselkedés, cselekvés, gyakorlat: Mit teszek? Maga a gyakorlat, az előző két elem, szint cselekvéseinkben, viselkedésben való leképeződése.

A paradigma három eleme kölcsönösen hatnak egymásra. Természetesen nem mindig vannak szinkronban: a “Hogyan észlelek?” és a “Mit tudok?” van, hogy nincs szinkronban a “Mit teszek?”-kel, ami belső ambivalenciához, feszültséghez és ennek következményeként elhárításban és ellenállásban jelenhet meg. Ez visszahat az észlelésre és egy valóságtól elszakadt, torzult percepcióhoz és gondolkodáshoz vezethet.

Az ökopszichológiai paradigma modell vízszintes tengelye a paradigma 3 eleme, míg a függőleges tengely az ökopszichológia három alapgondolata. A paradigma modell egy eszköz, mely segítségével láthatjuk, hogy akár társadalmi, akár egyéni szinten hol tartunk, hol van elakadás, melyik területen kell még fejlődni. Ez az új szemléletmód a múlt-jelen-jövő perspektívát is magába foglalja, az egyéni és társadalmi fejlődést, „történelmet”, valamint megláthatjuk benne a személyiségfejlődésünk állomásait.

Összefoglalás

Összességében a pszichológia és az ökológia közötti kapcsolat multidiszciplináris megközelítést igényel, ahol a mentális egészség és a környezeti fenntarthatóság közötti kölcsönhatások mélyebb megértése kulcsfontosságú lehet egy élhetőbb és fenntarthatóbb jövő érdekében.

Cikksorozatunk első részében megismerhette az ökopszichológia fogalmát, szakemberünk szót ejtett a természettől való elidegenedésről, az ökopszichológia céljáról. Megismerhette az ökopszichológia alapgondolatait, valamint a paradigma modell összetevőit.

Következő blogbejegyzésünkben a környezethez való kapcsolódás különböző lehetőségeiről és típusairól lesz szó, melyek segíthetnek a jó közérzet kialakításában.

Felhasznált irodalom:

Molnos Zselyke (2020): Ökopszichológia-alapkönyv. Budapest: Ökopszichológiai Intézet

A blogcikket Jakabos Hadassa felnőtt klinikai szakpszichológus, terapeuta, business coach és szaktanácsadó készítette. Amennyiben szeretne önismereti terápiába kezdeni, forduljon bizalommal szakemberünkhöz, akihez ide kattintva foglalhat időpontot online pszichoterápiára.