Probléma ismétlés, avagy miért esünk ugyanabba a hibába?

Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ráeszmélünk: már megint ugyan úgy történt minden, mint korábban. Az élet sok területén rajtakaphatjuk magunkat: már megint ugyan annyit bírtam egy munkahelyen, már megint konfliktushelyzetben találtam magam a párkapcsolatomban, már megint rosszul választottam párt, már megint közel azonos idő elteltével nem találom a helyem.

Egyesek számára ez természetes, míg mások elgondolkodnak: miért ismétlődnek a jól ismert mintázatok? A pontos ok megnevezésére nincs univerzális válasz, hiszen minden ember története egyedi. Számos elmélet született viszont annak megértésére, hogyan működik az életünkben a problémának címkézett mintázatok időről-időre történő visszatérése.

A blogcikkben a társas kapcsolatokban megjelenő probléma ismétlődés jelenségét vesszük górcső alá.

Hogyan esünk ugyanabba a hibába a kapcsolatainkban?

Ahogy a bevezetőben is megjelent, sokan észrevehetjük, hogy kapcsolatainkban gyakran ugyanazokat a hibákat követjük el és egymásra nagyon hasonlító helyzetekbe keveredünk. A jelenség pedig akkor is folytatódhat, ha tudatosan próbálunk változtatni.

Ennek számos oka lehet. A pszichológiai elméletek egy része szerint a válasz a kapcsolati mintáinkban keresendő. Mintáink korábbi tapasztalatokból vagy akár gyermekkori élményekből származnak, amelyek tudattalanul is, de újra és újra megismétlődnek. Például, ha valaki gyermekkorában gyakran tapasztalt elutasítást vagy érzelmi távolságot, felnőttként hajlamos lehet olyan partnert választani, aki hasonló viselkedési mintákat mutat.

Fontos kiemelni, hogy ezek a minták lehetnek pozitívak is, a rendelkezésre álló szakirodalmak és kutatások többsége mégis túlnyomórészt mintáink negatív hatását részletezi. Ennek oka, hogy könnyebben kezdünk választ keresni azokra a helyzetekre, amelyekben nem érezzük magunkat boldognak, teljesnek.

Mintáink kellő önismerettel megérthetők, átdolgozhatók. Az ismétlődő konfliktushelyzetek, játszmák, dinamikák elkerülése érdekében tehát fontos, hogy időt szánjunk önmagunk és kapcsolati mintáink feltárására, megértésére. Saját érzéseink és szükségleteink  felismerése segíthet abban, hogy a jövőbeli kapcsolatokban más döntéseket hozzunk, ehhez érdemes szakember segítségét kérni. Ha erre nincs lehetőségünk vagy még nem állunk készen egy terápiás kapcsolatban való elköteleződésre, az alábbi megközelítések rövid példái segíthetnek abban, hogy jobban megértsük az ismétlődő problémák mögött álló pszichológiai mechanizmusokat.

Pszichoanalitikus megközelítés: honnan erednek a kapcsolati mintáink?

Mintáink megértésére és ismétlődő jellegük magyarázatára a pszichoanalitikus elméletalkotók is keresték a választ. Melanie Klein tárgykapcsolat elmélete rávilágított a gyermekkori kapcsolódásaink és a felnőttkori mintázataink közötti összefüggésre. Klein úgy vélte, a gyermekkorban fontos szerepet játszó személyek alakítják belső világunkat, ez pedig meghatározza, hogyan kapcsolódunk másokhoz, milyen kapcsolati dinamikákat preferálunk a későbbi életszakaszainkban.

John Bowlby kötődéselméletében hasonló módon magyarázta a jelenséget, Kleinhez hasonlóan a gyermekkori minták szerepét emelte ki. Úgy vélte, az, ahogy gyermekként megtanulunk kapcsolódni a környezetünkben élő személyekhez, a felnőttkori kapcsolatainkban is megjelenhet.

Kognitív szemlélet: minden fejben dől el?

A pszichoanalitikus megközelítés mellett a kognitív és viselkedésterápiás szemlélet is tartalmaz magyarázó elemeket. Ez az irány leginkább a gondolkodásunkban megjelenő torzítások mentén értelmezi az egyén kapcsolati működését. Legismertebb Beck kognitív modellje, amelyben magyarázatot igyekezett találni arra, hogyan befolyásolják az emberek gondolatai és észlelései azt, ahogyan érzik magukat és viselkednek.

A modell szerint a problémák oka a gondolatainkban (automatikus negatív gondolatok), torzításainkban (kognitív torzítások) és hiedelmeinkben (alaphiedelmek) keresendők. Annak érdekében tehát, hogy ne essünk ugyanabba a hibába, ezek felismerése és átdolgozása szükséges.

A legjobb családban is előfordul…avagy honnan közelíti meg a kérdést a rendszerszemlélet?

A kérdés megválaszolására a rendszerszemléletben gondolkodó és alkotó szerzők a fentieken túl újabb perspektívát kínáltak. Virginia Satir a család, mint rendszer működése és az egyén kapcsolati működése közötti összefüggést emelte ki. Úgy vélte, a családban megfigyelhető kommunikációs minták, különös tekintettel az érzelemkifejezés módjaira a felnőttkori kapcsolatainkban is megjelennek.

Legyen szó barátságokról vagy párkapcsolatokról, a származási családunk szabályrendszere, megoldásai és kommunikációs jellegzetességei lesznek azok az elsődleges, hozott minták, amelyeket automatikusan alkalmazunk interakcióinkban. Ugyanebben a szemléletben értelmezte a kapcsolati problémák ismétlődését Murray Bowen is, aki szerint az egyént egy nagyobb rendszer részeként (például: család) érdemes vizsgálni. A rendszer tagjai (például: családtagok) hatnak egymásra és ez a kölcsönös kapcsolódás határozza meg az egyén viselkedését is. Összességében tehát a társas rendszereink dinamikája lesz az, ami meghatározza és magyarázza a viselkedésünket.

Kapcsolataink hálójában: az interperszonalitás szerepe

Az interperszonális megközelítés, némileg hasonlóan a rendszerszemlélethez a személyek közötti kapcsolatra és társas interakciókra helyezi a hangsúlyt. A megközelítéshez tartozó elméletek szerint annak minősége, ahogyan egymáshoz kapcsolódunk meghatározza a személyiség fejlődését és kihat a felnőttkori kapcsolatainkra is.

Azt, hogy miért válunk ugyanazon mintázatok alanyává a kapcsolati dinamikákkal és a korábbi tapasztalatokkal magyarázza. Példa erre Harville Hendrix könyve, amelyben a szerző megkísérli feltárni azokat az alapvető okokat, amelyek hatására létrejönnek a párkapcsolatokban ismétlődő minták.  A könyv központi gondolata, hogy a párkapcsolatok gyakran nemcsak a szeretet és intimitás helyszínei, hanem a gyermekkorban megélt, megoldatlan érzelmi sérelmek megjelenésének terei is. Hendrix szerint minden ember keres valami olyat a párkapcsolatában, amiben gyermekkorában hiányt szenvedett. Ez a vágyunk az, ami gyakorta megjelenik a kapcsolatban. A szerző szerint ennek köszönhető, hogy ha nem is tudatosan, de olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amelyekben újraélhetjük a hiányt vagy megoldatlan konfliktusainkat.

Esther Perel szintén a párkapcsolatok tekintetében kínált magyarázatot. Perel a kapcsolati dinamikát emelte ki, különös tekintettel a szexualitással és intimitással kapcsolatos problémák kialakulására. Úgy vélte, az intimitás és szexualitás bonyolult, egymásra ható folyamatok összessége, vagyis egyes problémák megértéséhez érdemes biológiai, pszichológiai és társadalmi szempontokat is figyelembe venni.

Hibáink és felépítésünk: az evolúció tehet mindenről?

A sok kapcsolatra irányuló megközelítés mellett röviden az evolúciós pszichológia szempontját is érdemes megemlíteni. Ez a megközelítés az emberi kapcsolatokat a megtérülés mentén értelmezi. A párválasztásnál például a terület képviselői többségében jelentős szempontnak tekintik a kérdést: hogyan keresnek az emberek olyan partnereket, akik genetikai szempontból elősegíthetik a faj túlélését?

Helen Fischer például amellett, hogy különböző szerelemtípusokat határozott meg, a jelenség biológiai vetülete felett sem siklott el. Biológiai szinten is elkülönítette, mely hormonok megnövekedett jelenléte tartozik a különböző típusokhoz. Emellett pedig a típusok célját is meghatározta.

Mi lehet a megoldás? Válaszok a gyakorlatban

Ahogy a bevezetőben is olvasható, a kapcsolatokban ismétlődő problémák okát nehéz általánosan, mindenkire érvényes módon meghatározni. Ennek köszönhetően a jelenség megszüntetése a gyakorlatban komplex folyamat, amely különböző pszichológiai, érzelmi, kognitív és kommunikációs stratégiákat igényel.

A konkrét megoldás mindig a probléma hátterétől függ, de az alábbi szempontok általánosan segíthetnek a kapcsolati minták megváltoztatásában:

Ismerd meg jobban magad! Az első és talán legfontosabb lépés az önismeret elmélyítése. Az önismereti munka és a múltbéli tapasztalatok feldolgozása hozzájárul saját működésünk megértéséhez. A megértésen keresztül pedig saját kezünkbe vehetjük életünk alakítását: dönthetünk a mintázatok megtartása, de új, számunkra megfelelőbb alternatívák kidolgozása mellett is.

Fejben dől el! Az, hogy egy helyzetről hogyan gondolkodunk összefügg azzal, ahogyan jelen vagyunk a mindennapjainkban. Néha egy apró változtatás is elég ahhoz, hogy máshogy lássuk a világot. Ha rajtakapjuk magunkat egy-egy kósza gondolaton (például: minden kapcsolatom kudarcra van ítélve), érdemes lehet tudatosan dolgozni vele, hogy végül egy reálisabb, pozitívabb képet alakítsunk ki. Ugyanez áll a viselkedésünkben megjelenő mintázatokra is. Egy-egy konfliktust szülő szokásunk átgondolásával és kompromisszumon alapuló módosításával az ismétlődő probléma forrása megszüntethető.

Néma gyereknek…Fontos és általános szempont, hogy felismerjük szükségleteinket, érzelmeinket és ezeket tisztán, érthetően kommunikáljuk. A konstruktív, nyílt és őszinte kommunikáció segíthet az ismerős játszmák megjelenésének csökkentésében. Ha képesek vagyunk úgy kifejezni a saját érzéseinket, hogy a másik fél is megértse, miközben nem támadunk vagy vádolunk, az az ismétlődő konfliktusokat számát is csökkentheti.

Hallgass meg másokat és törekedj a megértésre! Saját érzelmeink megjelenítése mellett a másik fél meghallgatása, megértése is segíthet az ismétlődő kapcsolati mintázatok feloldásában. Az empatikus és figyelmes hallgatás kulcsfontosságú ahhoz, hogy jobban megértsük a másik érzéseit és szükségleteit és emellett a saját érzéseinket is kifejezésre juttassuk.

Önkontroll és érzelemszabályozás – mikor és hogyan mutassam meg, amit érzek? Sokszor az ismétlődő konfliktusok mögött szorongás, düh, félelem húzódik meg. Ezek felismerése szintén segíthet a helyzet megértésében. Minden érzelmünknek helye van és érdemes is ezekről beszélnünk. Fontos azonban, hogy miként tesszük ezt. Az érzelmi impulzusok kezelésének megtanulása kulcsfontosságú, hogy elkerüljük az érzelem kitöréseket és higgadtan reagáljunk a stresszes helyzetekre.

Összességében elmondható, hogy a kapcsolatokban ismétlődő problémák megszüntetése nem történik egyik napról a másikra. A fenti megközelítések és szempontok segítséget nyújthatnak, ennek ellenére ha lehetőségünk adódik, érdemes szakember segítségét igénybe venni. A képzett terapeuták biztos kézzel vezetnek az önismereti utunkon, támogatnak és mellettünk állnak mélyebb okok, traumák feldolgozásában és segítenek az új, egészséges kapcsolati minták kialakításában.

Felhasznált szakirodalom

• Beck, A. T., Rush, A. J., Shaw, B. F., Emery, G., DeRubeis, R. J., & Hollon, S. D. (2024). Cognitive therapy of depression. Guilford Publications.
• Bowen, M. (1993). Family therapy in clinical practice. Jason Aronson.
• Bowlby, J. (1982). Attachment and loss: retrospect and prospect. American journal of Orthopsychiatry, 52(4), 664.
• Fisher, H. (2004). Why we love: The nature and chemistry of romantic love. Macmillan.
• Hendrix, H. (2007). Getting the love you want: A guide for couples. St. Martin’s Griffin.
• Klein, M. (1933). The psycho-analysis of children. The Sociological Review, 25(3), 296-298.
• Perel, E., & Perel, E. (2006). Mating in captivity (p. 272). New York, NY: HarperCollins.
• Satir, V. (1988). The new peoplemaking. Science & Behavior Books.

A blogcikket Barna Boglárka pszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy folyamatosan ugyanazokba a problémákba ütközik élete során, forduljon szakemberünkhöz online pszichoterápiára segítségért! Időpontot ide kattintva tud foglalni.