A stressz és a kötődési stílusok összefüggései (3)

“A nő, aki a boldogságot hordozza magában” így nevezték a várandós anyákat. / Ősi kínai közmondás /

Hosszú és nehéz út mindannyiunk számára, mire eljutunk a felnőtté válásig, és ebben kezdettől fogva társakra van szükségünk. Létünk forrása, feltétele, szükséglete és katalizátora a társkapcsolat. Hatásai az emberi személyiség biológiai, pszichés és szociális szintjeinek a kialakulásában, egységgé integrálódásában meghatározóak. Az életünket alakító, nagy erejű érzelmek és indítékok nagyrészt a család világában bontakoznak ki.

A gyermeknek a fizikai gondoskodáson és védelmen túl komplex lelki szükségletei is vannak

A szülő és gyermek kapcsolat minden későbbi kontaktus alapmintája. Az elsődleges gondozói biztonság, szeretet, elfogadás és védelem hiánya vagy fogyatékosságai miatt a kifejlődő lelki rendszer alapjai károsodhatnak. A megzavart, hibás, alkalmazkodni képtelen viselkedés okainak megtalálásában sokszor szem előtt tévesztjük a legfontosabbat: a gyermek (és a felnőtt) adott magatartásának története, történelme van, nem pedig egy vagy néhány oka. A szokatlan, érthetetlen magatartás csak a felszínen tűnik magyarázhatatlannak. Okait a személy egyedi élettörténete, családi világának sajátosságai, szüleihez, testvéreihez, személyes környezetéhez való viszonyának megismerése fedi fel számunkra (Bagdy, 1977).

Ezért a gondozó-gyermek kapcsolatot a legelején szeretném kezdeni, a lét, a megfoganás pillanatától. Végig az elsődleges és kiemelt fontossággal bíró gondozóról, mint anyáról fogok beszélni, de nem szükségszerűen a vér szerinti édesanyát értem alatta, hanem azt a személyt, aki felé a gyermek közeledik, akivel kötődésre, bensőséges kapcsolat kialakítására törekszik, és aki viszonozza.

Kötődés

A kötődés “az a tartós érzelmi kötelék, amelyet a csecsemők bizonyos emberekkel, először általában az anyjukkal kezdenek kialakítani 6-9 hónapos kor között. Egy gyerekről akkor mondhatjuk, hogy kötődik valakihez, ha annak a személynek a közelében igyekszik maradni; ha nyugtalanná válik, amikor attól elválasztják, ha örül az ismételt találkozásnak; és ha a másik személy jelen nem léte esetén is felé irányítja cselekedeteit”.

Amint a meghatározásból is kitűnik, a csecsemő nem csak passzív félként van jelen, hanem ő maga is kiválasztja azt a személyt, akivel a kötődést kialakítja. Fél év van a gyermek részére “fenntartva”, hogy figyelje, és kiválassza azt az embert, akihez, akivel kölcsönösen egymásra tudnak hangolódni. Az újszülött nem tud az anya után “menni”, követni őt, teljesen kiszolgáltatott, de prediszpozícióval születik a humán kapcsolatteremtésre. Ezen felül a korai kötődés időszakában különböző módokon ki tudja váltani a szülői szeretetet (pl. bébi-vonások, mosoly, fogó-reflex, emberi arc preferálása).

Kötődéselméletek

A kötődés olyan érzelmi kapcsolat, amely a személyhez való kontaktuskeresés, közelben tartózkodás, vagy pedig az elválasztási (szeparációs) szorongás formájában nyilvánul meg. A kötődés és az ezt követő leválás a harmonikus személyiségfejlődés és szociális fejlődés lényeges előfeltételének tekinthető. A három fő magyarázat, elmélet más-más oldalról közelíti meg a témát.

Freud drive-redukció elmélete

Freud úgy vélte, hogy a többi élőlényhez hasonlóan az emberi lényeket is főként biológiai késztetéseik motiválják, szükségleteik kielégítése – elsősorban az evéssel kapcsolatban. Az első életévet ezért is nevezte el orális szakasznak. A kötődés lehetőségének kisgyermekkori hiánya összefügg a személyiségfejlődés, a szociális viselkedés, a regressziók és az agresszió ellenőrzésének zavaraival. A leválás hiánya is konfliktus– és zavarforrásnak számít, mivel az emberi erőt meghaladó függőségek és a kontroll ezzel összefüggő hiánya infantilis késztetéseket hívhat elő.

Erikson pszichoszociális elmélete

Erikson az emberi életutat nyolc szakaszra, stádiumra osztotta, melyek mindegyikét egy sajátos, megoldandó konfliktus jellemez. A fejlődés minden egyes stádiumában a személy a konfliktus megoldásával tanul meg olyan készségeket, amelyek új lehetőségeket tárnak fel előtte. Az első stádium az első életév, amelyben a csecsemőnek a bizalom és a bizalmatlanság között kell megtalálnia a legkedvezőbb egyensúlyt. Amikor a csecsemő bizalma megszilárdult, a második életév során már az autonómiaigény növekszik. Az újszülött azokhoz az emberekhez fog kötődni, akik megbízhatóan kiszolgálják a szükségleteiket, és akik a bizalom érzését táplálják benne.

Bowbly evolúciós elmélete

Bowbly szerint a kötődés egy olyan mechanizmus, amely egyensúlyt teremt a gyermek biztonsági szükséglete és a változatos tanulási tapasztalatok között. Széles körű vizsgálatai kimutatták, hogy miként alakulnak ki a csecsemőnél a kötődési viselkedések, és milyen jelentősége van a kötődésnek kognitív és szociális funkciók kifejeződésében.

Harlow állatkísérleteit kell még megemlíteni izolált cerkófmajom-kölykökkel. Az eredmények feltárták, hogy az anyával vagy fajtárssal való testi érintkezésnek döntő befolyása van a biztonságos tájékozódásra és a szociális fejlődésre. Úgy is fogalmazhatnánk az eredményeket, hogy a megnyugtató “szőranya” döntő fölénnyel nyert a táplálékot nyújtó “drótanyával” szemben a kismajom kötődéséért folyó “versenyben”.

Ha kialakul a bizalom képessége, ez egész életre szóló energiakészletet raktároz el a gyermek számára, az önazonosság alapját, amelynek összetevői a “jól vagyok” élménye, az önmagunk élménye, egy olyan állandó személyiségmag, amelyben mások bízhatnak. Főként ez a korszak alapozza meg a felnőttkori bizalom, életcélok és realizmus egyensúlyát. Az ősbizalom alapozza meg a hit képességét, a világ egységes látását.

Intrauterén – extrauterén kötődési mintázatok

Az emberi személyiség, belső erők kutatása csak a XX. században kezdett el foglalkozni a külvilág, a külső környezet hatásain, befolyásán túl a belső, sőt a születés előtti meghatározó tényezőkkel, folyamatokkal. A kötődés kialakítása már a születés előtt el kezd kialakulni az anya és a magzat között. Ennek fontosságát már az ókorban is sejtették.

Az egyiptomi fáraót tápláló placentának kitüntetett jelentősége volt. Egy ládában őrizték, és hivatalos felvonulások, állami ceremóniák alkalmával biztonságot adó tárgy szimbólumaként vették elő. Indiában tradíció lett a leendő gyermek “embrionális” lelkének ápolása. Az indonéziai kultúrákban a lét és az élet nem a születéssel kezdődik, a gyermek születésekor már egy évesnek számit.

Az első “hivatalos” eset, Freud “Farkasember” kezelése, amely utat nyitott a prenatális élmények felé. Ma már a pszichoanalízis és a belőle kinövő anya-magzat kapcsolatanalízis csodálatos interakciót tár fel ebben a nagyon kezdeti időszakban a két lény között, ami még jobban növeli a felelősségtudatot egy ilyen parányi teremtmény iránt.

Már a megtermékenyítés sem a sors keze által vezérelt véletlen. A petesejt válogat a hímivarsejtek közül, ő maga dönti el, ki lesz, akit beenged magába. Azt is mondhatnánk, hogy a petesejt szelekciós képességekkel rendelkezik. Nagyon hasonló, analóg ahhoz, ahogyan az újszülött aktívan “válogat” a kötődés kialakítása során az első fél évben.

A 3. terhességi héttől megindul a szív és az agy kialakulása, elkezdődik az idegrendszer fejlődése. A 2. hónap végén az agy bizonyíthatóan működik. A 6. hónaptól erőteljes reakciókat produkál, már pszichés teljesítményről beszélhetünk. A 7. hónapban az idegpályák működéséhez szükséges mielinizáció zajlik, a nagyagy ganglionsejtjeinek a száma lassan eléri a maximumot. Az EEG ritmusos agyhullámokat mutat, a 8. hónapos korában pedig már álmodik is.

Az anyaméh minden ökológiai rendszer prototípusának is tekinthető, ám ugyanakkor több is annál – az anya érzékeny szerve. Fontos kihangsúlyozni, hogy a gyermek nemcsak az anyában, hanem az anyával is fejlődik. Az anyával együtt hozza létre a gyermek azokat a szervrendszereket, amitől a léte függ:

• a placentát, ami a gondoskodás szerve
• a magzatburkot, ami az elhatárolódás szerve.

A kapcsolódás és az önállóság kialulásának egyensúlya már az anyaméhben elkezdődik

Ez a két szervrendszer nagyon jól mutatja, hogy mennyire fontos az anyai gondoskodás, de ugyanennyire lényeges az egészséges ember kialakulásához az elhatárolódás, individualitás. Ha az anyai és magzati testhatárok az intrauterin fejlődés során nem különülnek el, annak a későbbi személyiségfejlődésre nézve meglehetősen súlyos következményei lehetnek. Ez szintén vissza fog térni a csecsemő, a 2 éves gyermek és a serdülő fejlődésében.

 A baba a legfontosabb információkat fiziológiai szinten a placentáris véren keresztül kapja. Az ilyen jellegű információk területén bekövetkező ingadozásnak éppoly nagy a jelentősége, mint a szenzoros stimulációknak. A metabolitok, a toxinok, táplálkozási elemek, víztartalom, enzimek stb. ingadozásai behatolnak, és informálják a baba mezodienkefalonját, ami az anyai ingadozások alapján reagál. A magzat idővel egyre inkább képessé válik az anyától jövő információk felvételére és regisztrálására, és egy idő után már saját belső környezetének korrekciója értelmében válaszol rá. Arra törekszik, hogy minél jobban fenntartsa a saját egyensúlyát.

Mindezek ellenére a csecsemő még nagyon közel van az egyéni nem-léthez, és ezért nagyon könnyen visszasiklik oda még születése után is. Magzatként nagyon érzékenyek, nagyon differenciálatlanok vagyunk, csecsemőként pedig koraszülöttek, fejletlenek. Ezért is olyan kulcsfontosságú a szülői szeretet, gondoskodás az emberi faj emberként való fennmaradásában.

Az anyák személyiségén sok múlhat

Ferreirát Rottmann az anyák tudatos és tudattalan beállítódását vizsgálta a terhességükkel kapcsolatban, és négy csoportot különített el:

1. Ideális anyák: tudatosan és tudattalanul is elfogadják terhességüket.
2. Hideg anyák: tudatosan elutasítják, tudattalanul elfogadják terhességüket.
3. Ambivalens anyák: tudatosan elfogadják, egyidejűleg tudattalanul elutasítják terhességüket.
4. Katasztrofális anyák: tudatosan és tudattalanul is elutasítják terhességüket.

Hasonlóságot lehet felfedezni Rottmann csoportosítása és Ainsworth által meghatározott három féle kötődési minta között, amit 9-11 hónapos babáknál mért “idegen helyzet”-ben. Az ideális anyáknak biztonságosan kötődő csecsemőjük (“B” típusú), a hideg anyáknak bizonytalanul kötődő, elkerülő gyermekük (“A” típusú), az ambivalens anyáknak pedig valószínűleg bizonytalanul kötődő, ambivalens babáik lesznek (“C” típusú). Mary Main még egy típust adott hozzá, a “D” típusú, zavarodott vagy dezorganizált gyermekek csoportját, akik a katasztrofális anyák gyermekeinek feleltethetők meg.

Ha részletesebben nézzük mind az anyai magatartást a terhesség alatt, mind a magzati reakciókat, fejlődést, még több hasonlóságot, folytonosságot tudunk felfedezni Rottmann csoportjai és a későbbi kötődési mintázat szerinti csoportosítással.

Biztonságos kötődés

Rottmann csoportosítása szerinti ideális anyák tudatosan és tudattalanul is elfogadják a terhességüket. Nemcsak terhességükhöz, hanem a szüléshez, a szoptatáshoz és a gyermekneveléshez való pozitív beállítódás is jellemezte őket. Az anya biológiai szerepoldalával a leginkább tudtak azonosulni, emocionálisan stabilak voltak, szomatikusan egészségesek. A terhesség alatt panaszok szinte egyáltalán nem léptek fel, és ők szültek a leggyorsabban és legkönnyebben.

Ainsworth biztonságosan kötődő (“B” típusú) gyermekcsoportját lehet idesorolni. Az anya magas válaszkészséggel rendelkezik, a gyermek igényeit figyelembe veszi, szenzitív a jelzéseire, biztos hátteret nyújt a számára. Érzelmeit nyíltan kimutatja, sokszor mosolyog, gyakori a testi kontaktus. A gyermek is kimutatja az anya iránti kötődését, nyugtalan lesz, ha elmegy, de a jelenléte alatt nyitott és érdeklődő a külvilág felé. A legfontosabb dolgot a csecsemő megkapja, a biztonságos, elfogadó, feltétel nélküli szeretetet.

Bizonytalan, ambivalens kötődés

Az ideális anyákhoz pszichés profilban az ambivalens anyák csoportja hasonlít a legjobban, de megnövekedett agresszivitással, depresszióval és emocionális labilitással rendelkeznek. Tudatosan elfogadják, tudattalanul viszont elutasítják terhességüket. Szomatikusan egészségesnek bizonyulnak. Szoptatni általában nem akarnak, a szülés előtt a szorongásuk jelentősen emelkedik, és a gyermekkel kapcsolatos agresszív beállítódás jellemzi őket. Ezek a nők a szakmai életükben mutatnak elkötelezettséget, sok közöttük az erős dohányos. Gyakoribb a koraszülés ebben a csoportban. Az ambivalens anyák babáira a hányás és a hiperaktivitás jobban jellemző.

Szokták mondani, hogy a gyermekeket nem lehet becsapni. A bizonytalanul kötődő, ambivalens gyermekek érzik a szülő részérő jövő tudatalatti elutasítást. Az anya viselkedése, reakciói nehezen kiszámíthatók, gondozása saját hangulatától függ, rapszodikus. Mivel kétséges vagy bizonytalan a segítség, támogatás, a csecsemő korán megtanulja, hogy szélsőséges érzelmi kitörésekkel „egyértelműsítse” anyja reagálását. Az „idegen helyzetben” az anyja mellett is szorong, keresi a közelségét, de azután elutasítja.

Bizonytalan, elkerülő kötődés

A hideg anyákat ugyanúgy a szorongás, a depresszió és az emocionális labilitás triásza jellemezte. A különbség az előző csoporthoz képest a magatartásukban szembeötlően megnyilvánuló agresszió, az alkalmazkodási képtelenség. Alig szoronganak amiatt, hogy a gyermeküknek kárt okozhatnak, a terhességet teljesen nyíltan elutasítják, csakúgy, mint a szülést vagy szoptatást. A terhességi panaszok kifejezettebbek. Ők tudatosan elutasítják a terhességüket, tudattalanul viszont elfogadják. Ezért is lehet, hogy a koraszülések száma minimális, hisz valójában nem akarnak „megszabadulni a tehertől”. A hideg anyák gyermekeinél gyakori volt az apátiaszindróma. Hiperaktivitás és hányás relatíve csekély számban fordult elő.

Az „A” típusú, bizonytalanul kötődő, elkerülő csecsemő nem keresi a testi kontaktus a szülővel, elkerüli a találkozást, az ismeretlen személyt barátságosabban közelíti meg. Az elkerülő gyermek anyja általában nem veszi figyelembe a gyerek jelzéseit, reakciói visszafogottak, rideg. Ugyanígy a gyermek válasza is „hideg”, amikor az anya távozik a szobából, és nagyon hamar megtanulja, hogy a túlzott érzelemnyilvánítást nem jutalmazza az anya.

Zavarodott, dezorganizált kötődés

A katasztrofális anyák küzdenek a legsúlyosabb zavarokkal. Mind tudatosan, mind tudattalanul is elutasítják a terhességet, nyílt agresszivitás, depresszió, intolerancia, ingerlékenység jellemzi őket. A terhesség elutasításának kifejeződéseként, és erős regresszív vágyak jeleként súlyos terhességi panaszokat fejlesztenek ki. Saját szülőfigurájukhoz való szoros kötődésük következtében képtelenek a gyermekükkel pozitív kapcsolatot létrehozni. Különösen feltűnőek a terhesség második felének zavarai: hányás, evési zavarok, alvászavarok stb. Náluk vannak a legkomplikáltabb szülések, a legtöbb koraszülés, és a legnagyobb mértékű gyógyszerfogyasztás a terhesség alatt. A katasztrofális anyák a többi csoporttal szemben szignifikáns mértékben hoztak világra alultáplált vagy túlsúlyos babákat. Gyermekeiknél lépett fel az ún. Kipp-szindróma – az apatikus magatartás hiperaktív sírásba csap át.

Mary Ainsworth csak A-B-C típust határozott meg, és volt egy negyedik, amibe azok kerültek, akik egyikbe se illetek bele. Main vizsgálta behatóbban ezt a csoportot, amit „D” típusú, zavarodott vagy dezorganizált, dezorientáltnak nevezett el. Ezek a gyermekek nem mutattak konzisztens mintázatot az anyjukkal való kapcsolatban. Széteső, sokszor ellentmondásos viselkedés jellemezte őket, nem tudtak egy dologra fókuszálni. Hét alcsoportra osztották a reakcióik szerint:

• D₁  – Egymást követően ellentmondásos viselkedés.
• D₂  – Egyidőben ellentmondásos viselkedés.
• D₃  – Zavartság.
• D₄  – Sztereotipikus viselkedés.
• D₅  – Megdermedés, mintha lefagyott volna
• D₆  – Nyílt félelem kifejezése.
• D₇  – Hirtelen érzelmi változás.

Nagyon sok a bántalmazott gyermek ebben a kategóriában, maladaptív kötődést alakítanak ki a gondozóval. A dezorganizált gyermekek érzelmi kapcsolatairól, kötődési mintáiról részletesen még lesz szó.

Összefoglalásként elmondható, hogy a fentiek alapján érthető az anyai és a gyermeki kötődési viselkedés összefüggéseinek alakulása. Cikkünk következő részében arra térünk ki részletesebben, hogy a magzat az méhen belüli élettől kezdve hogyan reagál az anya testének jelzéseire, s ez hogy befolyásolja majd a méhen kívüli élet során a stresszhez való viszonyát, s ezen keresztül a boldogulását.

A blogcikket Jakabos Hadassa felnőtt klinikai szakpszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre van szüksége a stresszel való megküzdésben, ide kattintva foglalhat időpontot szakemberünkhöz online pszichoterápiás konzultációra.